A magányos kóbor kutya egy lakás ajtaján elhelyezett táblához vezeti megmentőit, akik ledöbbenek annak szövegétől

Olvasási idő:1 Perc, 50 Másodperc

Ha most Brunót látja, boldog és szeretett örök új otthonában, soha nem sejtheti, hogy volt egyszer olyan hely, ahol nem volt szívesen.

A minap Lujan Videla és barátja argentínai otthonuk közelében sétáltak, amikor észrevettek egy kutyát, amelyet még soha nem láttak és egyedül állt az utcasarkon. Bruno volt az.

“Olyan egyedül volt és dezorientált” – mondta Videla. – Mondtam a barátomnak, hogy maradjon nála és várja meg, hátha megjelenik a gazdája.

De soha nem jött senki.

Egy idő után Bruno sétálni kezdett – Videlát és barátját egy bérház ajtajához vezette.

– Követtük, és észrevettük, hogy be akar lépni az épületbe – mondta Videla.

Ott az ajtón elhelyezett tábla fogadta őket.

A tábla egyszerűen így hangzott: “Tartsa távol a kutyát.”

Az épület lakójával beszélgetve Videla és a barátja megtudták, hogy Bruno egészen a legutóbbi időkig ott lakott egy idősebb férfival. Úgy gondolják, hogy a férfi elhunyt, vagy kénytelen volt hirtelen elköltözni.

Valahol útközben Bruno egyedül találta magát otthon nélkül – ez elveszett rajta. Noha egyes lakosok megsajnálták és elkezdték elöl etetni, annyira elhatározta, hogy belép az épületbe, hogy a vezetés elkészítette a táblát, így senki sem engedte be.

“Felismeri, mennyire közömbösek lehetnek az emberek” – mondta Videla. – Bruno olyan szomorú volt.

Videla és a barátja úgy döntöttek, hogy segítenek.

Miután hazavitte Brunót, Videla és barátja híreket terjesztettek róla, hátha egykori gazdája vagy a férfi családja megpróbálja megtalálni. De hiába. Ekkor jöttek rá, mennyire szívszorító Bruno.

Az első napokban, miután véget ért reménytelen virrasztása az ajtó előtt, elvesztésének valósága mintha elsüllyedt volna.

De a dolgok hamar jobbá váltak.

Megmentőinek szeretetével és törődésével körülvéve Bruno megtört szíve gyógyulni kezdett.

– Teltek a napok, és megváltozott az arca – mondta Videla. – Kezdett boldog lenni.

Miután több mentőkutya volt már otthon, Videla és barátja nem tudták magához venni Brunót. De a következő legjobb dolgot tették.

Örök otthont találtak neki.

“Egy nagyon megbízható ember fogadta örökbe, aki az utca túloldalán lakik, ahol élek” – mondta Videla. “Együtt sétálunk. Nagyon boldog.”

Videlát továbbra is zavarja az a tény, hogy a bérház vezetősége nem tett többet Bruno megsegítésében, de reméli, hogy tapasztalata további együttérzést vált ki a hozzá hasonló kölykök iránt.

“Vannak, akik nem veszik észre, hogy élőlények, akik ugyanazt érzik, mint mi” – mondta Videla, hozzátéve, hogy most: “Bruno olyan, mint egy teljesen új kutya.”