Tűzijáték, petárda: nem szabad szeretgetni a rettegő kutyát
A kutya nem tud emberül, ha akként bánunk vele krízishelyzetben, épp az ellenkező hatást váltjuk ki. Puszilgatással, putyulgatással csak megerősítjük benne a riadalmat, sőt azt hiszi, a gazdi is retteg – ez pedig számára a világ összeomlását jelenti. Mutatjuk, mit kell tenni.
Hacsak nem tanyára vagy az erdő közepére megyünk, szilveszterkor nem lehet elbújni a dudák, petárdák, tűzijátékok elől. Megvan a maga hagyománya, hajdanán ostorpattogtatással keltettek zajt, dudát fújva búcsúztatták az óesztendőt. Az efféle hangoskodáshoz nyilván a kutyák is hozzá voltak szokva vagy ha nem, hát futottak egyet a határban.
Nagyot változott a világ, a legtöbb eb ma már társállat, amikor újév után dugig telnek velük a menhelyek, a gazdik lélekszakadva keresik őket.
Hogy ez a lehető legritkábban forduljon elő, először is azt kell megértenünk, mit él át ilyenkor az állat.
A menekülés természetes reakció
Emberként készülünk a szilveszterre, jól tudjuk, hogy a durrogástól nem kell félni, de még így is frászt kapunk egy-egy mellettünk robbanó petárdától. Újév napján kívül viszont mi is felkapjuk a fejünket: mi lehetett ez? Lövés, robbanás? Mit várunk akkor egy állattól?
Számukra ez egy teljesen természetellenes hanghatás, nem készülhetnek fel rá, a menekülés a legnormálisabb reakció. A petárda durranása túl van azon a határon, ami hanghatásként felkelti a kutya kíváncsiságát, megpróbálná megvizsgálni, mi történt – ehelyett azonnali menekülést vált ki
– mondja a 24.hu-nak Pongrácz Péter etológus, az ELTE Etológia Tanszékének docense.
A szakszóval lövésállóság vagy zajállóság általánosságban egyed ÉS fajtafüggő. Előbbi az adott eb tűréshatárát jelenti, utóbbi pedig a tudatos szelekció és tenyésztés eredménye. Eredendően a vadászkutyák között találjuk a legtöbb lövésálló kutyát, köszönhetően az évszázadok óta elterjedt puskás vadászatnak, utánuk következnek azok a fajták, amelyeket néhány évtizede, legfeljebb évszázada kezdtek katonai és rendőrségi célokra alkalmazni.
Ne putyulgassuk
Az átlag kutya viszont fél, és ahogy írtuk, ez teljesen természetes viselkedés – egy bizonyos határig, erről majd később.
Sokaknak ismerős kép, ahogy az eb a feszültség aktuális szintjének függvényében izgatott, liheg, védett sarokba vagy a gazdi lábához húzódik, hátravetett fülekkel reszket, behúzott farokkal fel-le szaladgál a kertben vagy a lakásban.
Az ember empatikus lény, akaratlanul is elkezdi nyugtatni, simogatni, hozzá bújik, duruzsol a fülébe, puszilgatja – és ez a legrosszabb, amit tehet.
Egyrészt megerősíti a viselkedést, a kutya úgy veszi, indokolt a rettegés, tehát jól reagál. Másrészt tökéletesen érzi az emberen, hogy valami nincs rendben, ezzel pedig még mélyebbre süllyed: ha a gazdi fél, itt a világ vége.
Az sem jó, ha ilyen helyzetben teljesen negligáljuk, magára hagyjuk, de putyulgatás helyett próbáljuk kizökkenteni. Munkával, játékkal vonjuk el a figyelmét, éreztessük vele, hiába a kinti hangzavar, velünk minden rendben van
– tanácsolja az etológus.
Sok esetben a gazdi a feje tetejére is állhat, az elterelés nem segít. Ilyenkor lehet bevetni a különböző hatásfokú nyugtatókat, természetesen állatorvossal történt egyeztetés után és csak olyan készítményt és úgy adagolva, amit és ahogy ő ajánlotta.
Abnormális reakciónál elzárni
A legrosszabb, ha a kutya szó szerint pánikba esik, kitépi magát a gazda kezéből, sérülések árán is átküzdi magát a kerítésen. Ez már kóros állapot, de egyre gyakoribb az elmúlt néhány évtized tenyésztési gyakorlata miatt: az ilyen egyedeknek nem szabadna továbbadniuk génjeiket.
A csillapíthatatlan, megnyugtathatatlan kutyát be kell zárni akár egy ketrecbe, ahonnét nem szökhet meg, és ahol sem magában, sem környezetében nem tehet kárt. Tilos sétálni vinni, amíg a ramazuri tart.
Abnormálisan erős reakcióról beszélünk, amire nincs általános recept, csakis egyedileg próbálkozhatunk csillapítani, illetve a kutya bezárásával akadályozhatjuk meg a bajt
– emeli ki Pongrácz Péter.
Sétáltatással újévkor tényleg ne próbálkozzunk, mert az egyébként jól vagy közepesen viselkedő kutya is egyik pillanatról a másikra pánikba eshet a közeli durranástól. Mi összerezzenünk, agyunk a másodperc tört része alatt azonosítja a hangot és megyünk tovább.
Az állat viszont a pániktól menekülő üzemmódba kapcsol: nem lát, nem hall, nem engedelmeskedik, csak fut árkon-bokron keresztül.
Egy idő után tisztul a „köd”, a kutya észreveszi mekkora bajban van és elkezdi keresni a hazafelé vezető utat. Ismerős terepen jó eséllyel meg is találja, de ha olyan helyen eszmél, ahol korábban nem igazán járt, komoly bajban van. Ekkor kezdődik az újabb pánik: elvesztem!
Erre nem lehet kiképezni
A legjobb nyilvánvalóan az lenne, ha valahogy az ebeknek el lehetne magyarázni ezt az egészet. Lehetséges? Bucsuházi László mesterkiképzőt, a Kutyaparadicsom Kutyaoktató Egyesület vezetőjét kérdeztük.
Lehet őket fejleszteni, sőt. Rendőrségi és honvédségi kutyák esetén a kiképzési rutin része egy olyan tréning, ahol fegyelmezési feladatokat végeznek az ebekkel, közben pedig lőnek. A kutyának közömbösnek kell maradnia, és a gyakorlat igazolja, lehet javítani lövésállóságukat. Ám esetünkben többről van szó:
A petárdarobbanás és a tűzijáték olyan »hangbomba«, amitől még a jól kiképzett, legkiválóbb munkakutyák is besokallnak. A szilveszteri őrület túl van azon a határon, amire tréningezni lehetne
– fogalmaz Bucsuházi László.
A gazdinak kell megoldani
Van persze néhány kivétel, a melankolikus vagy párjukat ritkítóan jó idegrendszerrel megáldott kutyák magasról tesznek az egészre, de ez a maroknyi kisebbség. A többség retteg, pánikba esik, a gazdi az egyetlen, aki tud bármit tenni ebben a helyzetben.
Az ő felelőssége, hogy lehetőleg ne hagyja egyedül az állatot ebben a krízishelyzetben. Ha mégis, mert bulizni megy vagy jobb dolga akad, mint a befogadott lény lelkivilágával törődni, akkor zárja olyan helyre, ahonnan nem tud megszökni. A mesterkiképző nyugtatók alkalmazását csak végső esetre javasolja, mikor minden más hatástalannak bizonyult.
Bucsuházi László gyakorlati tanácsai egybevágnak az etológus véleményével, azazpróbáljuk meg elvonni a figyelmét,minden lehetőségre álló eszközzel csillapítsuk a stresszt, és semmiképp ne próbáljuk úgy nyugtatni, ahogy emberrel tennénk. Hanem inkább:
- Játsszunk, foglalkozzunk vele, ha elkezd nyugtalankodni, jutalomfalattal inspiráljuk.
- Vonuljunk vele a lakás legcsendesebb zugába, ahol a legkevésbé jut be a kinti zaj.
- Húzzuk le a redőnyt, hangosítsuk fel a tévét, a zenét, ne hallja olyan élesen, mi folyik odakint.
Legyünk vele
Ha estétől reggelig tart a buli, akkor bizony estétől reggelig legyünk ott mellette. Sokan panzióba adják az ebet, mondván ott a kiképzők szárnyai alatt, a várostól általában távoli helyszínen nyugodtan átvészeli a megpróbáltatásokat.
A szakember szerint ez annyiban igaz, hogy külterületen jóval nyugisabb az éjszaka, és a kiképzők tényleg vigyáznak a kutyára. No, de akkor mi a gazda feladata?A náthás családtagot sem adjuk le az orvosnál, hogy ha meggyógyult majd haza jöhet.A kutyának is sokkal jobb otthon a gazda mellett, mint idegen kennelben idegen emberek között. Még akkor is, ha odahaza nagyobba hangzavar…
A Tűzijáték, petárda: nem szabad szeretgetni a rettegő kutyát bejegyzés először Kutyás hírek-én jelent meg.
