Külön üzletág lett a fajtatisztának hazudott kutyák eladása

Olvasási idő:5 Perc, 41 Másodperc

Nem ad pénzt az állam a menhelyeknek, pedig évente húszezer ebet fogadnak be. Ugyanennyit elaltatnak a gyepmesterek, s még így is több százezernyi kóborol az utcán.

A kis tacskót törött állkapoccsal adta el a szaporító, és ez – mivel az állat nem panaszkodott – csak azért tűnt fel a gazdinak, mert a kutya nem evett, egyre fogyott. „Azzal a feltétellel vállaltuk volna a százezres orvosi költséget a fizetni nem tudó tulajdonos helyett, hogy megmondja, kitől vette a kölyköt. Nem árulta el, mert kedves bácsinak tartotta az illetőt. Így aztán nem tudtunk segíteni, és a kiskutya valószínűleg elpusztult” – számol be egy tragikus karácsonyi ajándék történetéről Némedi Edina, a civil Állatmentő Szolgálat vezetője.

Szó sincs arról, hogy kegyetlenek lennének. Ám Magyarországon szabályos üzletággá nőtte ki magát a fajtatisztának látszó, de genetikailag selejtes, rossz körülmények közül érkező kutyák piaca, s amíg a vevők nem ismerik fel ennek kockázatait, a szaporításuk nem állítható meg.

„Végignéztük a fajtatisztának mondott kutyák internetes hirdetéseit, összesen 2,6 milliárd forintért árulták őket. Komoly tenyésztő nem a Jófogáson keres gazdát, hiszen a teljes almot lekötik előre” – folytatja Némedi. Feketegazdaság ez a javából, nincs számla, nincs adó – érdekes módon mégsem csap le az adóhivatal.

Eladó kutya a pécsi vásárban
© Máté Péter

Hemzsegnek a szaporítók a piacokon is, például Pécsett vagy Monoron, ahol senki sem ellenőrzi a kötelező chipet és az alapvető védőoltásokat. Hamis törzskönyv még adódik, hiteles származási igazolás viszont nem, ráadásul a kölykök gyakran olyan kicsik, hogy önálló életre alkalmatlanok. Nyolchetesnél fiatalabb kutyát a jogszabályok szerint nem is lehetne árulni. Az elesett kiskutyák azonban roppant keresettek, mivel zömmel 25–60 ezer forint közötti áron kaphatók, és kinézetre divatosak. Ez az árszínvonal eleve nonszensz, hisz egy komoly tenyészetben legalább százezer forintos költség, míg egy egészséges kölyök eladósorba jut.

A következmények drámaiak. „A szép küllem erőltetése nem kívánt gének megjelenéséhez vezet, s itt kellene bejönnie az etikának” – magyarázta a HVG-nek egy kisvárosi állatorvos. „A szaporítók két olyan, divatos színű ausztrál juhászkutyát párosítottak, akikben erős volt a hajlam a szembetegségre. A kölykök fehérek, vakok és süketek lettek, kidobták őket az erdőbe” – mond példát egy állatvédő-jogász. A genetikailag egyre torzuló francia buldogokra is ez a sors várhat. A Vahúr Állatvédő Egyesület ajkai telepén például egy, a gazdája által halálra ítélt beteg példányt ápolnak, akit pelenkázni kell.

Hiába az elvben szigorú jogszabályok, egy-két telep látványos lerohanásától eltekintve a hatóságok tehetetlenek a szaporítókkal szemben. A rossz bánásmódot vagy az állatkínzást ugyanis bizonyítani kell, ellenkező esetben még a szaporítók perlik be kártérítésért az állatvédőket. Gyakran fülest kapnak az ellenőrzésekről, egyikük például 120 kutyát tüntetett el a telepéről egyetlen éjszaka alatt, s az állatvédők csupán néhány elpusztult állat tetemét áshatták ki. A jegyzők által akár tízmillió forintos nagyságrendben megbírságolt szaporítók rendszerint ott folytatják, ahol abbahagyták, hiszen a büntetőeljárást többnyire megússzák.

Nem csoda, hogy tele vannak az állatmenhelyek. „A menhely elvben az elcsavargott, gazda nélkül maradt állatok befogadására szolgál, Magyarországon azonban egyre inkább a felelőtlen vásárlás után megunt kutyák gyűjtőhelye” – mondja Wieden Kriszta, a menhelyeket segítő Hangya Közösség vezetője. Körülbelül húszezer állat kerül be évente a nagyjából 70 menhelyre, illetve ideiglenesen az állatvédők otthonába, miközben több százezer kóborol, nemegyszer veszélyessé váló falkákba verődve.

A kóbor ebek befogása az önkormányzatok kötelessége, ők tartják fenn a gyepmesteri telepeket. Egységes rendszer és finanszírozás azonban nincs, az állatok sorsa gyakran azon múlik, kutyabarát-e a polgármester, vagy sem. 20–30 ezer forintot fizetnek magánvállalkozóknak egy-egy kóbor kutya beszállításáért, ha ezzel a pénzzel egy menhelyet támogatnának, meg is lehetne oldani az eb sorsát – érvelnek az állatvédők. Igaz, így is megoldják. A gyepmester 14 nap után elaltathatja a kutyát, ha nem jelentkezik a gazdája, ha pedig ez utóbbi adja le, akkor azonnal elpusztíthatja.

„Veszprémben előfordult, hogy a kennel halaszthatatlan festésére hivatkozva egy nappal az előtt altatták el a német juhászt, hogy az addigi költségeket is vállaló gazdajelölt hazavihette volna” – panaszolja Antal Laura. Ott szerencsés a helyzet, ahol a gyepi együttműködik egy állatmenhellyel, mint például Siófokon, Kaposvárott vagy Ajkán, mert a menhelyek átveszik a halálra ítélt kutyákat. „Hat éve épp karácsony után lettem vezető a gyepin is, miután az elődöm az ünnepek alatt elhanyagolta a kutyákat; volt, amelyik a saját piszkában halt éhen” – emlékszik vissza a kettős funkciót betöltő Antal Laura, aki otthon is 17 kutyát tart. Most nyugodt karácsonyt kíván magának, a múltkor ugyanis egy, az otthonában elhunyt gazda mellől kellett két megvadult kutyát elhoznia.

„December közepétől január közepéig nem adunk örökbe állatot, pont azért, mert az ünnepeken felelőtlenül szoktak ajándékozni az emberek” – szögezi le Pataki Gábor, az újpesti Állatvédelmi Őrszolgálat vezetője. Utoljára Latyaknak, a spánielnek találtak gazdát, egy gyerekorvost. A kiskutyát a nyílt utcán vágta földhöz az eredeti gazdája – őt pedig egy feldühödött járókelő. Sajátos szervezet az övék, az önkormányzattal közösen működnek, évi 3,9 millió forintot kapnak a kerülettől saját, 5 milliónyi adományuk mellé. Speciális mentőfelszereléseik vannak, befogtak már őzet, vaddisznót, rókát, hódot, fa tetejére menekült macskát is. Ők fogadják be a bíróság elé állított hajléktalanok kutyáit is. Együttműködnek az állatkerttel, a minap nekik adtak át egy banánszállítmányban talált dél-amerikai békát.

Az állatvédelem ügyét sem az önkormányzatok nem karolják fel, sem az állam. „Civil szervezetek, zömmel adományokból, főleg a magánemberek egyszázalékos felajánlásaiból oldják meg a lakosság által gerjesztett, egyre nagyobb problémát” – kesereg Wieden Kriszta. Az állam mindössze a költségek két százalékát, az önkormányzatok pedig legfeljebb a harmadát állják – derül ki egy, a Cofidis Magyarország megbízásából készült friss kutatásból. Pedig – tudható meg ugyaninnen – a magyarok körülbelül kétmillió kutyát tartanak, azaz minden második-harmadik családra jut egy. Az emberek 40 százaléka kutyás, és további 20 százaléka tervezi, hogy hamarosan az lesz. Pillanatnyilag ugyan csak minden tizedik kutya kerül menhelyről a családba, de a többség preferálja ezt, főleg azért, hogy „jót tegyen”.

A Kóbór Szívek Alapítvány menhelyén. Mentés Másként
© Túry Gergely© Túry Gergely

Az agrártárca illetékes államtitkársága évről évre egymilliárd forintot kér a költségvetésből egy állami szupermenhely kialakítására. Oda haszonállatokat, lovat, kecskét, szarvasmarhát is befogadhatnának, például akkor, ha az uniós támogatást elnyerő farmer utóbb nem törődik az állatokkal – árulta el a HVG-nek egy névtelenséget kérő forrás. Ehelyett alig több mint 40 millió forint jut évente a menhelyek fejlesztésére kiírt pályázatra és az ivartalanítási kampányra, ami alig több a semminél, hiszen még egy kis, 50 férőhelyes kutyamenhely éves költségvetése is alsó hangon tízmillió forint. Uniós tenderek sincsenek az állatvédő szervezeteknek – legfeljebb pár milliócskára pályázhatnak trükkösen, környezetvédelem vagy közösségépítés címszóval. Így aztán folyamatosan tartoznak a velük szerződő állatkórházaknak, amelyek hitelbe is elvégzik az életmentő műtéteket.

„Egy nemzet mércéje, hogyan bánik az állatokkal” – vallja Vida József, a Takarékbank elnöke, civilben kutya- és lótenyésztő. A változás szerinte alapvetően nem az állami támogatáson vagy a hatósági fellépésen, hanem az emberek mentalitásán múlik. Ez utóbbi pedig igencsak szélsőséges: miközben vidéken máig természetes, hogy kutyák fulladnak meg a húsukba növő bálamadzagtól, a Facebookon a minap egy idős vizsla mellé az ebet óránként megpisiltető ápolót kerestek.

GYENIS ÁGNES

hvg.hu