Müller Péter: “Akinek rossz jellemű a kutyája, attól érdemes elköszönni”

Olvasási idő:55 Másodperc

Ha egyszer a kutyád elmondhatná, mi mindent lát, érez, hall és szagol benned, beleértve minden lelkiállapotodat, és a bajaidat, még tán a jövődet is, többé nem kellene pszichológushoz menned.

Sok embernek a kutyája a tanítómestere. Nem veszi észre. Úgy véli, szellemi fölényben van a kutyájával szemben, ráadásul az állat kiszolgáltatott is neki, s ezért úgy gondolja, hogy a “gazdája vagyok”.

Sokan ugyanezt érzik a feleségükkel is. Nem fedezik föl benne az érzékeny műszert, a másik dimenzióban való tájékozódó képességet, s a jóságot, hogy elnézi a rossz természetüket. Elfelejtenek fölnézni rá. Elfelejtenek figyelni rá. Elfelejtik, hogy gyakran értelmet visz az életükbe. És szeretetet.

Párkeresőknek tanácsolnám, hogy figyeljék meg az esetleges jelöltjeiket, hogyan bánnak az állatokkal. Mennyire tudnak kutyául. S mennyire hallgatnak rájuk. Mennyire értik meg néma beszédüket. Jelzéseiket. Mennyire ismerik az érzéseiket, az üzeneteiket, ősi tisztaságukat, s az embertől tanult ravaszságaikat.

Arra is figyeljenek, hogy ha valakinek rossz jellemű a kutyája, ahhoz nem szabad férjhez menni. Vagy azért, mert nem tudta megnevelni, sőt, talán rosszra nevelte, vagy azért, mert a kutya átvette gazdája jellemét. Köszönj el az ilyen embertől, s emlékül küldj egy csontot neki.