Kutyatámadások – még a labradorokban sem bízhatunk

Olvasási idő:2 Perc, 5 Másodperc

Napjainkban a kutyaharapások növekvő közegészségügyi problémát jelentenek. Egy új tanulmány szerint a felügyelet nélkül hagyott gyermekek a leginkább veszélyeztetettek, míg az „elkövetők” leggyakrabban a házi kedvencek közül kerülnek ki.

A tanulmányt, amely a maga nemében az eddigi legátfogóbb felmérés, Dr. Vikram Durairaj, a University of Colorado School of Medicine munkatársa, fej- és nyaksebész professzor készítette. Az eredmények alapján a kutyák leggyakrabban a gyermekek arcát és szemét támadják, és az „elkövetők” – meglepő módon – leginkább az olyan gyermekbarátként számon tartott fajtákból kerülnek ki, mint például a labrador retriever.

Durairaj szerint „az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a családi kutyák ártalmatlanok – de ez nem igaz.” A professzor a tanulmányt az American Academy of Ophthalmology éves találkozóján mutatta be.

Durairaj szerint a kutyaharapások sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a kisgyermekek esetében, hiszen a fejméretük kisebb, így az állatok nagyobb sérülést képesek okozni nekik.

A tanulmány 537 kutyaharapás miatt bekövetkező arcsérüléses esetet dolgoz fel a University of Colorado’s Anschutz Medical Campus gyermekklinikájának 2003 és 2008 közötti adatai alapján. Az esetek 68 százalékban 5 éves kor alatt következtek be, a leggyakrabban 3 éves korban. Az esetek nagy többségében a gyermek a családon, egy baráton, vagy a szomszédon keresztül ismerte a kutyát. Több mint 50 százalékban a támadást a túl agresszív simogatás, az álat megijesztése, illetve a kutyára való rálépés váltotta ki.

A támadó kutyák nagy többsége nem azokból a fajtákból került ki, amelyeket agresszívként tartunk számon. Durairaj eredményei alapján a támadások 23 százalékában keverék kutyák, 13,7 százalékában labrador retrieverek, 4,9 százalékában rottweilerek, 4,4 százalékában német juhászok, míg 3 százalékban golden retrieverek voltak az elkövetők. A kutatást Denver környékén végezték, ahol a pitbullok tartása tiltott.

Durairaj szerint „az adatainkból kiderül, hogy lényegében akármilyen fajtához tartozó eb képes megtámadni a gyermekeket. A kutya támadásra való hajlama függhet öröklött tulajdonságoktól, életének korai szakaszában megélt tapasztalatoktól, a későbbi szocializációtól és kiképzéstől, az állat egészségi állapotától, illetve az áldozat viselkedésétől.”
A professzor hangsúlyozza: az, hogy ismerjük a kutyát, nem jelent semmiféle védelmet, és ha egy kutya egyszer már támadóvá vált, nagyon valószínű, hogy újra támadni fog, gyakran még hevesebben, mint az első esetben. Durairaj szerint az első kutyaharapás után el kell távolítani a támadó ebet otthonunkból.

„Egy alkalommal behívtak, hogy ellássam egy kutyatámadás áldozatát. A kislány ajkán egy szúrt, kutyaharapástól származó seb volt látható. Két nappal később behozták ugyanezt a kislányt, azonban ezúttal letépett szemhéjjal, súlyos fejbőr- és fülsebekkel”-számol be Durairaj. „A szülők felelőssége, hogy felismerjék kutyájuk agresszív hajlamait, és sosem szabad engedni, hogy a kisgyermekek felügyelet nélkül tartózkodjanak – bármilyen fajtához tartozó- kutyák társaságában.”