A kiskutya minden nap kilométereket sétál egyedül, hogy meglátogassa legjobb barátja sírját
Hét hosszú és boldog éven át ez a kis kutya, Fulmine megosztotta életét Sara Sechi gazdájával Leonardoval. A két legjobb barát Olaszország vidékén élt – egymás társaságában lelték egyszerű örömüket.
„Nagyon ragaszkodóak voltak” – mondta Sechi– Mindig összebújtak.
Sajnos Fulmine és Leonardo együtt töltött ideje a közelmúltban véget ért. De szerelmük tovább él.
A múlt hónapban egy betegséggel vívott hosszú küzdelem után Leonardo elhunyt. Amíg a kórházban volt, Leonardo családja ápolta Fulmine-t, ahol látták, mennyire hiányzik a kis kutyának.
„Valahányszor egy autó közeledett, Fulmine a kapuhoz rohant, hátha az apám volt az” – mondta Sechi.
A kutya még Leonardo nyugalomra helyezése után sem hagyta abba a barát keresését.
És akkor végre megtalálta.
Leonardo temetését követő napon Sechi és fia a temetőbe utaztak, hogy további virágokat helyezzenek el a sírjánál. És amikor megérkeztek, meglepődve fedezték fel, hogy valaki más is meglátogatja a sírt.
Fulmine volt.
Hihetetlen, hogy Fulmine csaknem 2 mérföldet gyalogolt a háztól, teljesen egyedül, és megérkezett arra a helyre, ahol Leonardot örök nyugalomra helyezték.
Úgy tűnt, megértette, hogy Leonardo, akit hetek óta nem látott, most itt van.
„Nem számítottam rá, hogy ott találom” – mondta Sechi. – Nem volt ott a temetésen. Fogalmam sincs, honnan tudta, hová kell mennie.
Mégis ott volt Fulmine – végre újra egyesült Leonardoval, ha csak lélekben is.
Nem ez lenne Fulmine utolsó látogatása. Az ezt követő hetekben a szomszédok arról számoltak be, hogy látták a kis kutyát, amint a temetőbe ment, hogy meglátogassa barátját, akit elveszített.
„Szerintünk minden nap odamegy” – mondta Sechi.
Az azonban továbbra is rejtély, hogy Fulmine hogyan tudta, hol találja Leonardot.
„Szeretem azt hinni, hogy az apám iránti szeretete vezérli. Vagy hogy az apám vezette oda,” mondta Sechi. „Ez egyike azoknak a furcsa dolgoknak, amelyeknek nincs valódi magyarázata.”
Fulmine szíve még mindig fáj – de ezzel az érzéssel soha nem kell egyedül megküzdenie.
Sechi azóta magához vette Fulmine-t, hogy vele éljen, együtt gyászoljon, és egy napon továbbmenjen, hogy boldog új emlékeket teremtsen családként.
És Leonardo öröksége továbbra is a szívükben fog élni.
„Érzelmessé tesz, ha arra gondolok, hogy apám mennyire szerette Fulmine-t, és mennyire szereti őt Fulmine” – mondta Sechi. „Szomorú látni, ahogy gyászol, de lassan együtt túl leszünk ezen a szomorú pillanaton.”
A A kiskutya minden nap kilométereket sétál egyedül, hogy meglátogassa legjobb barátja sírját bejegyzés először 🐾-én jelent meg.