Ezért beszélünk a kutyákhoz úgy, mint a kisbabákhoz!
„Hát, hol bujkál ez a rosszcsont?“, „Üres a pici poci, kérsz hamikát?“ vagy„Szeretnél sétálni menni a mamival, iiigeen?“
Magas hangszín, széles vigyor, gügyögés – a kutyával sokan beszélnek úgy, mint egy pici gyerekkel. Vajon miért?
A New York-i City Egyetem kutatócsoportja megpróbált a kérdésre választ találni, és megállapította, hogy nem csak a kölykökhöz, hanem a felnőtt állatokhoz is sokan „csecsemőnyelven” beszélnek. Igaz, a kiskutyák jobban reagálnak az ilyenfajta kommunikációra, mint az idősebb egyedek.
A tudósok úgy vélik, a gügyögés nem annyira az aranyos kölyökpofinak szól, hanem egyszerűen úgy gondoljuk, így értethetjük meg magunkat egy olyan lénnyel, amelyik nem tud beszélni.
Ez tehát egy általános impulzus, ha állatokkal akarunk kommunikálni, mivel ők inkább a hangsúlyra, a szavak ritmusára reagálnak, nem pedig a tartalomra.
Erre az impulzusra még ráerősít, ha egy kölyökhöz beszélünk: az apróság látványa védelmező és gondoskodó, „anyai ösztönt” vált ki belőlünk.
0
0
A Ezért beszélünk a kutyákhoz úgy, mint a kisbabákhoz! bejegyzés először -én jelent meg.
