Egy háziállat elvesztése fájdalmasabb lehet, mint azt sokan gondolnák

Olvasási idő:2 Perc, 1 Másodperc

Ha van vagy volt már háziállatod, akkor tudod, mit jelent a feltétel nélküli szeretet. Ha pedig vesztetted már el valaha a kedvencedet, azt is tudod, hogy milyen mély fájdalmat érezhetsz miatta.

Akadnak ugyan olyanok, akik ezt nem értik meg, de kedvencünk elvesztése éppen olyan fájdalmas lehet, mint egy hozzátartozónk elvesztése, és egyáltalán nem kell bűntudatot éreznünk, vagy szégyenkeznünk, ha ugyanúgy meggyászoljuk a halálát.

Leslie Irvine, a Colorado-Boulder Egyetem szociológusa szerint: „Számomra nem meglepő a tény, hogy ilyen mély gyászt éreztünk kedvenceink elvesztése miatt, hiszen a legtöbben egyre inkább családtagnak tekintik a házikedvenceket.”

A háziállatok gyakran a legfontosabb társaink az életben, különösen az egyedülálló emberek számára, és gyakran köréjük építjük ki a napi rutinunkat is.

„Sok ember, akinek háziállata van, ébresztő nélkül is felébred egy adott időpontban, és még csak nem is a saját szükségletei miatt, hanem azért, mert például a kutyának sétára van szüksége.

Ahogy ezek a tevékenységek – közös felkelés, közös étkezések, a fürdőszobarendszer kialakítása, és így tovább – hozzátartoznak egy család életének kialakításához, ugyanúgy az állatok is család részévé válnak ezekkel a rituálékkal.” – tette hozzá Irvine.

Cori Bussolari, a San Francisco-i Egyetem pszichológusa szerint az állatokkal fennálló kötelékeinket ugyanúgy fejlesztjük, mint az emberekkel kialakított kötelékeket. Egy 2015-ös kutatás eredményeire hivatkozva elmondta, hogy amikor az emberek hosszan a kutyájuk szemébe néznek, ugyanúgy oxitocin szabadul fel, mint amikor két ember néz mélyen egymás szemébe. Ez az a hormon, amit gyakran boldogsághormonnak vagy szerelemhormonnak is neveznek.

Egy másik tanulmány arra is rámutatott, hogy természeti katasztrófa utáni helyzetekben a háziállatok jelenléte megvédheti a túlélőket a további káros érzelmi hatásoktól, míg a háziállat elvesztése éppen ellenkezőleg, növeli ennek kockázatát. A háziállatok nem ítélkeznek, támogatják a tulajdonosukat, és megvédik őket a fizikai és mentális egészségügyi problémákkal szemben. Ezért kedvencünk elvesztése pszichológiai szorongással jár.

Amikor elveszítünk egy háziállatot, akkor valójában a feltétel nélküli szeretet forrását és az elsődleges társunkat veszítjük el, aki biztonságérzetet és kényelmet nyújtott, sőt, elveszítjük egy védencünket, aki bizonyos értelemben olyan volt a számunkra, mint egy gyerek.

A háziállatok sokak számára éppen olyan fontosak, mint a családtagok, bizonyos körülmények között a tulajdonosoknak akár nagyobb örömet is jelenthet a kedvencükkel kialakított kapcsolatuk, mint az emberekkel kialakított kapcsolataik, hiszen ebből megkaphatják azt a feltétel nélküli szeretetet, ami általában hiányzik az emberi kapcsolatokból.

A háziállat sokszor a legfontosabb társ az életünkben, valóságos családtag, aki szeretetet és boldogságot hoz a mindennapjainkba, ezért aztán nem is csoda, ha úgy érezzük, hogy kedvencünk elvesztése semmiben nem különbözik egy szerettünk elvesztésétől.