14 éven át várta halott gazdáját a buszmegállóban Fido, a leghűségesebb kutya
A második világháború egyik leghíresebb kóbor kutyája az olaszországi Fido volt. 1941 novemberében a toszkán Borgo San Lorenzo városában egy téglagyári munkás hazafelé tartott a buszmegállóból, amikor az útszéli árokban meglátott egy sérült kutyát.
Carlo Soriani megsajnálta, hazavitte és meggyógyította az állatot. A Fido (a latin fidus szó hűséget jelent) névre keresztelt ebet feleségével együtt befogadta otthonába. Felépülése után Fido minden áldott nap követte gazdáját a buszmegállóig, s figyelte, hogyan megy munkába, délután pedig szintén elé ment, amikor a busz hazahozta a téglagyárból. Két éven át mindez naponta így zajlott.
1943. december 30-án azonban egy igen heves szövetséges bombatalálat érte a kisvárost, a gyár megsemmisült, Soriani is életét vesztette. Fido soha többé nem látta gazdáját, de 14 éven át (azaz több mint ötezerszer) ment ki a megállóba, remélve, hogy egyszer hazatér. A média hamar felfigyelt az ebre, aki a hűség mintaképévé vált. Számos magazin írta meg élettörténetét, többek között a Time is. 1957-ben pedig a város polgármestere a gazda özvegyének jelenlétében egy aranyéremmel jutalmazta meg az állatot, sőt még ebben az évben egy szobrot is kapott. 1958. június 9-én lehelte ki a lelkét, éppen akkor, amikor gazdáját várta a megállóban. Halálhírét számos újságban bejelentették.
A 14 éven át várta halott gazdáját a buszmegállóban Fido, a leghűségesebb kutya bejegyzés először Kutyás hírek-én jelent meg.
