Ezeknek a kutyafajtáknak a nevét rengetegen rosszul mondják – te köztük vagy?
A kutyások világa első ránézésre egyszerű terepnek tűnhet: van a puli, a vizsla, a német juhász, aztán kész, indulhat a simogatás. Aztán egyszer csak valaki bedobja egy beszélgetésben, hogy malinois, groenendael vagy éppen coton de Tuléar, és a társaság egyik fele úgy tesz, mintha pontosan tudná, miről van szó, a másik fele pedig fejben lázasan próbálja eldönteni, hogy ezt most ki kell-e mondani hangosan, vagy jobb csendben túlélni a helyzetet. Mert vannak kutyafajták, amelyeknek nem elég különleges a külsejük vagy az eredetük, a nevük kiejtése is simán képes kisebb nyelvi aknamezővé válni.
A magyar kutyafajták ebből a szempontból hálás jószágok. A puli az puli, a vizsla vizsla, nem kell hozzá fonetikai kézikönyv, sem egy gyors nyelvészeti továbbképzés. De ahogy kilépünk a nemzetközi mezőnybe, hirtelen olyan nevekkel találjuk szembe magunkat, amelyeknél a leírt forma és a kimondott hangzás között körülbelül akkora a távolság, mint egy agár és egy bulldog sprintje között. Nem véletlen, hogy sok laikus állatbarát elbizonytalanodik, amikor először találkozik ezekkel a fajtanevekkel.
A welovedogz.hu összegyűjtött néhány olyan kutyafajtát, amelyeknek a nevét sokan rosszul ejtik, és mellé tették a helyes kiejtést is. Már maga a lista is elég jól mutatja, mennyire csalóka tud lenni egy-egy fajtanév, főleg akkor, ha valaki automatikusan magyarosan, vagy éppen angolos logikával próbálja kimondani. Az ilyen próbálkozásokból születnek azok a félmosolyos helyzetek, amikor az ember teljes magabiztossággal mond valamit, majd rájön, hogy nem kutyafajtát nevezett meg, hanem nagyjából egy IKEA-szekrény és egy francia desszert szerelemgyerekét.
Az egyik legismertebb ilyen név a malinois. Sokan leírva látják, és rögtön elkezdik valami magyaros vagy angolos irányba csavarni, pedig a helyes ejtés inkább a malinoá formához áll közel. Ugyanez igaz a groenendael névre is, amely első olvasásra mintha direkt azért jött volna létre, hogy összezavarja az embert. Pedig a helyes kiejtése nagyjából grónendál. Nem, nem zöldendél, nem grínendéjöl, és nem is valami fantasy-királyság fővárosa.
A tervueren szintén tipikus csapda. Papíron teljesen máshogy néz ki, mint ahogy ki kell mondani, a helyes forma inkább terfüren. A laekenois pedig újabb remek példa arra, hogy a betűk néha csak dísznek vannak jelen, mert a helyes ejtés lekönoá. Ilyenkor azért az ember kicsit átérzi, milyen lehetett nyelvtanórán annak, aki azt hitte, a francia nyelv logikus rendszer szerint működik. Hát… nem mindig.
Aztán ott van a coton de Tuléar, ami már eleve úgy hangzik leírva, mintha egy elegáns parfüm vagy egy túlárazott sütemény neve volna, pedig kutyafajta. A helyes ejtése nagyjából koton dö tüliár. A bichon havanese pedig nem bichon hevanez vagy bicson hawanész, hanem inkább bison havanéz. Ezeknél a neveknél teljesen érthető, ha valaki elsőre csak hunyorog, majd megköszörüli a torkát, és inkább rámutat a képre, hogy igen, erre a kis bolyhosra gondoltam.
A lhasa apso talán ismerősebben cseng sokaknak, de még ezt is rengetegen rosszul mondják. A helyes forma lásza ápszo, ami elsőre talán szokatlan, de legalább kimondható anélkül, hogy közben az ember saját nyelvét is csomóra kötné. A boerboel már nehezebb ügy, mert többféle ejtése is forog a köztudatban, de a legelfogadottabb formák a búrbul vagy a börbul. Itt már tényleg érezni, hogy a kutyafajták nevei néha külön kis nyelvi kalandtúrát jelentenek.
Külön érdekes az entlebuchi havasi kutya esete, mert bár magyarosan hosszabbnak és ismerősebbnek tűnik, mégis sokan elcsúsznak rajta. A helyes ejtés entlebuh-i havasi kutya. Igen, ez sem az a név, amit egy álmos hétfő reggelen első próbálkozásra hibátlanul elszaval az ember kávé nélkül. De legalább van benne valami tiszteletet parancsoló elegancia. Már önmagában attól úgy hangzik a mondat, mintha az illető legalább három kutyakiállítást és két tenyésztői fórumot túlélt volna.
Az ilyen listák persze nem azért érdekesek, hogy egymást nyelvi hibákon kapjuk rajta, vagy hogy bárkit kinevessünk, amiért rosszul mond egy kevésbé ismert fajtanevet. Inkább azért jók, mert megmutatják, mennyire sokszínű a kutyák világa, és milyen különböző kultúrákból, nyelvekből, országokból érkeztek ezek a fajták. Minden név mögött ott van egy eredet, egy történet, egy hely, egy hagyomány, és néha az is, hogy a gazdik fele évekig rosszul mondja, mire valaki finoman kijavítja őket.
Van ebben valami szerethető is. A kutyás világ nem attól lesz hiteles, hogy valaki elsőre hibátlan francia vagy belga kiejtéssel vágja rá egy ritkább fajta nevét. Inkább attól, hogy érdeklődik, tanul, figyel, és ha kell, képes nevetni magán. Mert valljuk be, mindenkinek volt már olyan pillanata, amikor egy idegen szó láttán teljesen mást mondott ki, mint amit kellett volna. A különbség csak annyi, hogy itt ezt általában egy aranyos vagy épp tekintélyt parancsoló kutya neve miatt követjük el.
A helyes kiejtés ettől még nem haszontalan apróság. Jól jön kiállításokon, kutyás beszélgetésekben, állatorvosnál, tenyésztőknél vagy akár csak akkor, amikor az ember nem szeretne úgy hangzani, mintha improvizált volna valamit egy Scrabble-parti közepén. És igen, van benne egy kis plusz elegancia is, amikor valaki nemcsak felismeri a fajtát, hanem ki is tudja mondani rendesen.
A kutyafajták nevei tehát néha nemcsak a nyelvünket, hanem az önbizalmunkat is próbára teszik. De ettől még pont ettől izgalmas ez az egész. Mert a kutyás világ nem csak abból áll, hogy ki milyen pórázt vesz vagy melyik tápot választja. Benne van a történelem, a tenyésztés, a kultúra, a nyelv, és néha egy kis jóindulatú bénázás is, amikor az ember megpróbál kimondani valamit, amiről elsőre maga sem hiszi el, hogy tényleg kutyafajta.
Szóval ha legközelebb szóba kerül egy malinois vagy egy groenendael, már nem kell zavartan köhécselni vagy hirtelen témát váltani. Lehet lazán, magabiztosan kimondani, és közben csendben örülni annak, hogy most épp nem te voltál az, aki teljes meggyőződéssel valami egészen mást mondott. Mert a kutyák úgyis ugyanúgy aranyosak maradnak, legfeljebb a gazdik hangzanak egy fokkal profibbnak.
