Sok gazdi csak nevet rajta, pedig ezért fetrengenek a kutyák a fűben
Van néhány kutyás jelenet, amit szinte minden gazdi ismer. Az egyik ilyen, amikor a kutya egyszer csak talál egy neki szimpatikusnak tűnő fűfoltot, ledobja magát, majd teljes átéléssel elkezd hemperegni benne, mintha legalábbis ő találta volna fel a boldogságot. Az ember ilyenkor vagy nevet, vagy sóhajt egy nagyot, főleg ha a frissen fürdetett kutya öt perccel korábban még teljesen vállalható állapotban volt. A jelenet sokszor mókásnak, értelmetlennek vagy puszta bohóckodásnak tűnik, pedig a legtöbb esetben nagyon is van mögötte magyarázat. Sőt, több is.
A kutyák számára a világ egészen másképp működik, mint nekünk. Míg mi elsősorban szemmel tájékozódunk, ők leginkább az orrukon keresztül értelmezik a környezetet. A szagok náluk nem egyszerű háttérinformációk, hanem konkrét üzenetek, nyomok, történetek, szinte egy komplett hírcsatorna. Egy-egy fűcsomó, földkupac vagy bokor számukra tele lehet olyan információval, amit mi semmilyen érzékszervünkkel nem fogunk fel. Ezért amikor a kutya a fűben hempereg, sokszor nem random hülyéskedésről van szó, hanem arról, hogy valami számára különösen érdekes szagot talált.
Az egyik leggyakoribb magyarázat éppen ez: a kutya magára akar venni egy adott szagot. Lehet, hogy ott korábban járt egy másik állat, lehet, hogy valamilyen szerves anyag maradt a fűben, vagy egyszerűen csak van ott valami olyan illat, amit ő izgalmasnak, értékesnek vagy különösen figyelemfelkeltőnek talál. Amit mi esetleg csak egy átlagos fűszagnak érzékelünk, az neki lehet egy egész regény. És mivel a kutyák sokszor nemcsak megszagolni akarják a világot, hanem „viselni” is, ezért bele is hempergőznek.
A másik nagyon gyakori ok ennek pont az ellenkezője: nem valamit felvenni akarnak, hanem a saját szagukat próbálják elfedni. Ez már egy mélyebben gyökerező, ösztönös viselkedés lehet. A vadonban az ilyen fajta „szagmanipuláció” előnyt jelenthetett, hiszen ha egy állat kevésbé volt felismerhető a saját szaga alapján, könnyebben közelíthetett a zsákmányhoz, vagy kevésbé hívta fel magára más ragadozók figyelmét. A mai kanapékirály kutyáknál nyilván már ritkán van szó valódi vadászati stratégiáról, de az ösztönök attól még simán bennük maradhattak. Magyarul hiába lakik a kutya puha ágyban és kap lazacos tápot, néha még mindig úgy viselkedik, mint aki titkos erdei küldetésben van.
A fűben való hempergés emellett kommunikáció is lehet. A szagok a kutyák között sokkal többet jelentenek, mint azt az emberek többsége sejti. Egy kutya nemcsak felvesz szagokat, hanem hátra is hagyhatja a sajátját. Ez a viselkedés olyan, mint egy néma, de nagyon is beszédes üzenet más kutyák számára. Aki később arra jár, rengeteg információt kiolvashat abból, ki járt ott, mennyire volt magabiztos, milyen állapotban lehetett, és valószínűleg még jó pár dolgot, amit mi fel sem fogunk. A kutyák világa ezen a téren sokkal összetettebb, mint amilyennek kívülről tűnik.
Persze nem minden hempergés mögött ilyen „komoly” kutyalogika áll. Előfordulhat, hogy a kutya egyszerűen csak viszketést érez a hátán, és a fű pont jó eszköznek tűnik arra, hogy enyhítsen rajta. Ezt a gazdik sokszor könnyen észre is veszik, mert ilyenkor a mozgás inkább dörgölőző, vakarózó jellegű. Nem feltétlenül jelent azonnal bajt, hiszen egy-egy ilyen mozdulat teljesen ártalmatlan is lehet. A gond inkább akkor kezdődik, ha a hempergés túl gyakori, túl intenzív, vagy láthatóan kellemetlenséggel jár.
Ilyen esetben már érdemes gyanakodni arra, hogy valamilyen bőrprobléma, allergia vagy akár élősködők állhatnak a háttérben. Ha a kutya állandóan vakarja magát, idegesen fetreng, vörös a bőre, hullik a szőre vagy egyértelműen nem csak „jókedvében” csinálja ezt, akkor nem érdemes legyinteni rá. Ilyenkor már nem a cuki kutyás bohóckodás kategóriájáról beszélünk, hanem arról, hogy valami irritálhatja, és ezt jobb állatorvossal is megnézetni. Mert a kutya nem fogja elmondani, hogy allergiás reakciója van vagy bolhacsípése, ő csak tekeredik egyet a gyepen, te meg próbáld kitalálni, mi a pálya.
De van egy ennél sokkal egyszerűbb és egyben legkedvesebb magyarázat is: lehet, hogy csak jól esik neki. Igen, ennyi. A kutyák néha nem valami titokzatos ösztön vagy rejtett kommunikáció miatt csinálnak valamit, hanem pusztán azért, mert élvezik. A fű hűvös, puha, érdekes illatú, kellemes tapintású, és a hempergő mozgás önmagában is lehet örömforrás számukra. Olyan ez, mint amikor valaki nyáron ledől a friss fűbe csak azért, mert jól esik. Nem kell mindig nagy megfejtést keresni. Néha a kutya egyszerűen csak kutya, és megtalálja a boldogságot egy jó kis tekergőzésben.
Ez talán az egyik legjobb dolog bennük. Hogy olyan pillanatokban is tudnak örömöt találni, amelyek felett mi simán átsiklanánk. Egy illat, egy napsütötte fűfolt, egy kis hűs talaj, és már kész is az önfeledt hempergés. A gazdi meg nézi, hogy ez most vajon valami ősi ösztön, bőrprobléma vagy sima kutyás hülyeség. A válasz sokszor az, hogy egy kicsit mindegyikből lehet benne valami.
A lényeg az, hogy a fűben hempergés a legtöbb esetben teljesen normális viselkedés. Része annak, ahogyan a kutya érzékeli, használja és élvezi a világot maga körül. Nem mindig higiénikus, nem mindig időzít jól, és igen, néha egészen látványosan képes kiválasztani a lehető leggyanúsabb helyet hozzá. De ettől még ez is hozzátartozik ahhoz, amiért annyira szeretjük őket. Mert a kutya még egy egyszerű fűcsomóból is képes komplett élményt csinálni.
Szóval legközelebb, amikor azt látod, hogy a kutyád teljes beleéléssel fetreng a gyepben, nem kell rögtön arra gondolni, hogy megbolondult. Jó eséllyel csak szagokat gyűjt, jeleket hagy, elfedi önmagát, vakarózik egy kicsit, vagy simán csak élvezi az életet. És őszintén, ebben van valami irigylésre méltó.
