Egy apró csontdarab árulhatja el, hogyan kezdődött az ember és a kutya barátsága
Egy apró csontdarab most alapjaiban változtathatja meg azt, amit eddig az ember és a kutya kapcsolatának kezdetéről gondoltunk. A legfrissebb kutatások szerint ugyanis a kutyák jóval korábban válhattak az ember hűséges társaivá, mint azt a tudósok korábban feltételezték. A felfedezés nemcsak a kutya háziasításának időpontját helyezheti új megvilágításba, hanem azt is, hogyan alakult ki az a különleges kötelék, amely ma is összeköti ezt a két fajt.


A kutya-ember barátság történetét írhatja át az a lelet, amelyet a brit Somersetben, egy barlang mélyén találtak. A kutatók egy állkapocstöredéket vizsgáltak meg, és a DNS-elemzés kimutatta, hogy a csont az egyik legkorábbi háziasított kutyához tartozott. Az eredmények alapján az emberek már körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt is szoros kapcsolatban élhettek ezekkel az állatokkal. Ez különösen figyelemre méltó, mert mindez jóval azelőtt történhetett, hogy az emberek más háziállatokat, például haszonállatokat vagy akár macskákat kezdtek volna tartani – írja a BBC.
Már a jégkorszak végén is kialakulhatott a kutya-ember barátság
A mostani felfedezés több ezer évvel korábbra tolhatja vissza azt az időszakot, amikor a kutyák a farkasoktól elkülönülve megjelentek az ember közvetlen közelében. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy a kutyák és az emberek közötti szoros együttműködés már a kezdetektől fogva kialakulhatott, és kapcsolatuk már akkor is jóval több lehetett egyszerű egymás mellett élésnél.
A tudósok úgy vélik, hogy a kutyák ősei a jégkorszak végén csatlakozhattak az emberi közösségekhez. Feltételezésük szerint a farkasok az emberek táborai körül maradhattak, és az ott hagyott élelem maradékait fogyasztották. Az idő múlásával a bátrabb és szelídebb egyedek egyre közelebb kerülhettek az emberekhez, akik később már nemcsak eltűrték jelenlétüket, hanem vadászatra, őrzésre és nyomkövetésre is használni kezdték őket.

Az állkapocstöredéket egyébként még az 1920-as években találták meg a híres Gough-barlangban, ám hosszú időn keresztül nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. A csontdarab évtizedeken át szinte észrevétlenül porosodott egy múzeumi fiókban, mígnem egy friss genetikai vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy valóban kutyától származik. Ez a felismerés komoly áttörést hozott a kutatásban.
A lelet alapján a tudósok más, hasonló korú csontmaradványokat is újra megvizsgáltak Európa és Ázsia több különböző pontján. Az eredmények pedig azt mutatták, hogy ezek közül több is korai kutyákhoz tartozhatott. A vizsgálatok arra is rávilágítottak, hogy ezek az állatok ugyanazt az ételt fogyasztották, mint az emberek, ami rendkívül szoros együttélésre utal. Ez azt jelzi, hogy a kutyák már nagyon korán az emberi közösségek mindennapjainak részévé válhattak.
Beigazolódott minden kutyatulajdonos legnagyobb félelme
A házi kedvencek világa tele van apró, finom jelzésekkel, és sokszor egészen váratlan módon mutatják ki szeretetüket. Sok gazdi számára ismerős kérdés, hogy vajon mikor válik ő a kutya kedvenc emberévé, és miért fordul elő néha az, hogy az állat mégis másvalakit választ maga mellé a legszívesebben.
Mi lenne a kutyákkal emberek nélkül?
Az emberiség az évezredek során több mint 400 kutyafajtát tenyésztett ki, és ezek a fajták mind különböző fizikai és viselkedési tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez is jól mutatja, milyen hosszú és szoros kapcsolat alakult ki az ember és a kutya között az idők során. A mostani lelet pedig azt sugallja, hogy ennek a különleges barátságnak a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlhatnak vissza, mint azt korábban bárki gondolta.