Kendőkbe szőtt emlékek: Isabelle ajándéka, amitől mindenki sírt
2012 óta egy aranyszívű golden retriever, Isabelle, folyamatosan örömet és vigaszt visz a közösségébe. Legyen szó kórházakról, iskolákról vagy idősek otthonáról, Isabelle mindig kész egy puszira, egy ölelésre – vagy csak egy csendes jelenlétre azok mellett, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(119); });
De Isabelle története nem itt kezdődött. Még kölyökkutya volt, amikor gazdája, Dan Logan, elvitte őt első közös bevásárlásukra egy kisállatboltba. Miután megvették a legfontosabbakat, belebotlottak egy élénk rózsaszín kendőbe. Dan megvette, hazavitte, kimosta – majd megmutatta Isabelle-nek.
„Ahogy meglátta, a fülei azonnal felálltak, és rohant hozzám, hogy adjam rá” – meséli Dan. „Innentől kezdve minden napra új kendőt kért.”
ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(127); });
Tizenkét év alatt Isabelle több mint 500 darab kendőt gyűjtött össze – ünnepi mintásakat, monogramozottakat, sőt, még külföldről kapott egyedi darabokat is. Ez nem csupán egy divatos szokás lett – hanem egy szimbóluma Isabelle szeretetének, amit nap mint nap megoszt az emberekkel.
És itt jött a csavar: Dan unokatestvére egy szívet melengető ötlettel állt elő. Azt javasolta, hogy Isabelle kendőiből varrjanak egy takarót – egy emléket, ami örökre megőrzi a sok együtt töltött nap emlékét.
ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(128); });
Hat héten át dolgozott a különleges takarón, és a több száz kendőből 288 darab 10 cm-es négyzet készült. Amikor elkészült, Dan nem tudta visszatartani a könnyeit.
„Elakadt a szavam, csak sírtam a boldogságtól” – mondta. Isabelle reakciója sem maradt el: ráfeküdt a takaróra, sőt, a fejére is húzta. Látszott rajta, hogy büszke rá – és boldog.
ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(129); });
Isabelle mindig is különleges kutya volt. Képes barátságot kötni még a legzárkózottabb cicákkal is, és valahogy mindig megtalálja azokat az embereket, akiknek leginkább szükségük van egy kutyaölelésre. De amikor Dan meglátta őt a takarón feküdni – minden kendő egy-egy emlék – újra rájött, milyen szerencsés, hogy mellette lehet.
„Minden reggel ott van az a csillogás a szemében és a lassú farokcsóválás – készen egy új napra mellettem. Tudom, hogy áldott vagyok, hogy ő van nekem.”
