A kutya, aki minden nap meglátogatta a portást – majd karácsonyi ajándékkal lepte meg
Amikor Courtney Tushaus örökbe fogadta Goose-t, az egyéves, juhászkutya keveréket a New York-i Muddy Paws Rescue-tól, az első pillanattól kezdve érezte, hogy ez a kutya „városba született”. Goose energikus volt, nem ijedt meg a forgalomtól, a zajtól vagy a tömegtől, és szinte minden érdekelte, ami körülötte történt. A nagyváros nem feszültséget jelentett neki, hanem egy végtelen felfedezőterepet.
Goose hamar rájött, hogy a séták során elhaladott épületek mind tele vannak emberekkel, akik különféle dolgokat csinálnak. És ő mindenkivel szeretett volna találkozni. Courtney szerint Goose rendszeresen odasétált kirakatokhoz, ablakokhoz, bejáratokhoz, és próbált benézni, hátha meglát valakit, akit üdvözölhet. Nem tolakodó volt, inkább kíváncsi és barátságos – mintha azt mondaná: „Szia, te mit csinálsz odabent?”
Egy ilyen séta során, a Christopher Streeten történt valami, ami örökre megváltoztatta Goose esti rutinját. A kutya benézett egy lakóépület előcsarnokába, ahol egy ismeretlen nő nézett vissza rá ugyanolyan lelkesedéssel. Ő Isabel volt, az épület portása – és azonnal megvolt köztük a kémia.
Courtney később úgy fogalmazott: ez tényleg szerelem volt első látásra. Isabel úgy köszönt Goose-nak, mintha már régóta ismerné, Goose farka pedig vad tempóban csóvált, miközben boldogan üdvözölte az új barátját. Az első találkozás után Goose egyértelműen eldöntötte: Isabel fontos része lett az életének.
Innentől kezdve Goose minden egyes alkalommal kereste Isabelt, amikor elsétáltak az épület előtt. Ha ott volt, megálltak. Ha nem, Goose akkor is reménykedve benézett. Az esti séták egyik fix pontja lett a „portás-látogatás”, ahol Goose nem várt mást, csak simogatást, puszit és egy kis figyelmet – Isabel pedig örömmel adta mindezt.
Egyik este azonban Isabel valami egészen különlegessel készült. Az egyik szokásos esti látogatás alkalmával elővett egy ajándéktáskát, és egy piros-fehér Mikulás plüssfigurát húzott elő belőle. Goose leült, türelmesen várt, mintha érezte volna, hogy ez a pillanat fontos.
„Köszönöm, hogy a barátom vagy” – mondta Isabel, miközben átadta az ajándékot.
Goose boldogsága leírhatatlan volt. Bár otthon rengeteg játéka volt, ez a Mikulás valahogy teljesen más jelentőséggel bírt. Nem a lakásban kapta, hanem kint, a városban, egy baráttól. Courtney szerint Goose azóta is minden nap magához bújva alszik vele, mintha egy emléktárgy lenne, nem csak egy játék.
Amikor Courtney látta, mennyire fontos lett Goose számára ez az ajándék – és maga Isabel –, egy ötlet fogalmazódott meg benne. Úgy érezte, ezt a kedvességet nem lehet viszonzatlanul hagyni. Elhatározta, hogy Goose nevében ő is meglepi Isabelt karácsony alkalmából.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
(@goose_the_goober_) által megosztott bejegyzésLefotózta Goose-t a Mikulás plüssel, a képet bekeretezte, majd egy ünnepi ajándéktáskába tette egy üdvözlőkártyával és egy kis édességgel együtt. Este visszasétáltak Isabel épületéhez, és átadták neki az ajándékot.
Isabel meghatódott. Azt mondta, az ajándékot a karácsonyfája alá teszi, és majd karácsony reggel bontja ki újra. A búcsú könnyes volt mindkét oldalon – Goose pedig hazafelé már alig várta, hogy újra a Mikulás plüssel kuckózhasson, és a következő találkozásról álmodjon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Courtney három hónappal korábban még csak remélte, hogy Goose megszereti majd az új környéket. Ma már biztos benne, hogy Goose pontosan ott van, ahol lennie kell. A Isabellel kialakult barátság számára nem csak aranyos történet, hanem emlékeztető arra is, mennyire fontos a közösség – még egy rohanó nagyvárosban is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Courtney szerint a legszebb dolog Goose örökbefogadásában az, hogy nem csak neki hozott boldogságot, hanem mindenkinek, akivel csak találkozik. És néha egy csóváló farok, egy kedves pillantás és egy plüss Mikulás is elég ahhoz, hogy idegenekből barátok legyenek. 
