Karbon-mancsnyom a tálban: így növelhetik a „prémium” kutyatápok a kibocsátást
A „karbon-mancsnyom” kifejezés elsőre viccesen hangzik, pedig elég komoly dolgot takar: azt, hogy egy kutya etetése nemcsak a pénztárcánkra, hanem a környezetre is hat. Egy friss kutatás szerint a kutyatápok klímahatása sokkal nagyobb lehet, mint azt a legtöbben gondolnánk – különösen akkor, ha az ember a magas hústartalmú, „prémiumként” hirdetett termékeket részesíti előnyben.
Az Edinburghi és az Exeteri Egyetem kutatói egy brit kiskereskedő kínálatából összesen 996 különböző kutyaeledelt elemeztek. A vizsgált termékek palettája széles volt: száraz és nedves tápok, nyers eledelek, gabonamentes változatok, valamint növényi alapú opciók is bekerültek a mintába. A cél az volt, hogy felmérjék: az egyes összetevők előállítása mekkora szén-dioxid- és egyéb üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár.
A Journal of Cleaner Production folyóiratban megjelent tanulmány arra jutott, hogy a brit kutyatápokban felhasznált alapanyagok termelése az Egyesült Királyság teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának nagyjából 0,9–1,3 százalékát adhatja. A kutatók szerint a brit élelmiszer-rendszer kibocsátásán belül ez az arány akár 3,7 százalék is lehet. Magyarán: a kutyaeledel nem egy „apró mellékszál”, hanem mérhető szelete a teljes rendszernek.
A következtetés ennél is elgondolkodtatóbb, ha globális méretben képzeljük el. A tanulmány megjegyzi: ha a vizsgált kutyatáp-összetevőket a világ összes kutyájának etetésére használnák, a kutyaeledelekhez köthető kibocsátás meghaladhatná a kereskedelmi repülésben évente elégetett kerozin kibocsátásának több mint felét. Ez nem azt jelenti, hogy a kutyák „hibásak” – inkább azt, hogy az állati eredetű alapanyagok előállítása önmagában is nagy terhelés, és ez a hatás a kedvenceink étrendjén keresztül is megjelenik.
Óriási különbségek ugyanazon a polcon belül
A kutatók a termékek között nagyon nagy szórást találtak. A legnagyobb környezeti hatású eledel akár 65-ször több kibocsátással járhat, mint a legalacsonyabb kibocsátású alternatívák. Vagyis nem csupán arról van szó, hogy „a kutyatáp ilyen”, hanem arról is: melyik kutyatáp.
A kiugróan magas értékek főleg azoknál a termékeknél jelentek meg, amelyek nagy arányban tartalmaznak „első osztályú” húst – olyan minőségű alapanyagot, amelyet egyébként emberek is elfogyaszthatnának. Ezeknél a tápoknál a kibocsátás jellemzően magasabb, mert a válogatott hús előállítása és ellátási lánca nagyobb erőforrásigénnyel jár.
Ezzel szemben a kisebb keresletű vágóhídi melléktermékek felhasználása – amelyek máskülönben kevesebb értéket képviselnének az élelmiszerláncban – segíthet mérsékelni a környezeti terhelést. Egyszerűbben: ha egy termék olyan részeket is hasznosít, amelyek nem a „legnépszerűbbek” az emberi fogyasztásban, akkor az összkép kedvezőbb lehet, mert kevesebb „verseny” alakul ki a legértékesebb alapanyagokért.
Gabonamentes, nyers, nedves – miért lehet nagyobb a lábnyom?
A tanulmány szerint a nem „gabonamentes” jelölésű eledelek általában alacsonyabb kibocsátással járnak, mint a nedves, a nyers vagy a gabonamentes opciók. Ennek egyik logikus magyarázata, hogy ezek a típusok sokszor nagyobb arányban támaszkodnak állati eredetű összetevőkre, illetve a feldolgozás és csomagolás módja is eltérhet (például a nedves eledelek csomagolása és szállítása fajlagosan más terhelést jelenthet, mint a száraz tápoké). A lényeg itt nem az, hogy „tilos” lenne bármelyik kategória, hanem az, hogy a címke önmagában nem csak marketing – a környezeti oldalon is lehet következménye.
Mi a helyzet a növényi alapú eledelekkel?
A kutatók növényi alapú kutyaeledelekből is vizsgáltak mintákat, és ezeknél csökkenő kibocsátást mértek. Ugyanakkor óvatosságra intenek: ebből a kategóriából mindössze 12 termék állt rendelkezésre, ami kicsi minta, így a következtetéseket nem érdemes túláltalánosítani. Ettől függetlenül a jelzés világos: az összetevők típusa – különösen az állati eredetű komponensek aránya és minősége – erősen befolyásolhatja a „karbon-mancsnyomot”.
Mit vihetünk haza ebből a kutatásokból?
A tanulmány üzenete nem az, hogy a kutyatartás rossz dolog, és nem is az, hogy egyetlen „jó” megoldás létezne. Inkább az, hogy a választásaink számítanak: ugyanazon a boltpolcon belül is lehet többszörös különbség a klímahatásban. Ha valaki szeretne környezettudatosabban dönteni, érdemes lehet a „prémium” jelzőn túl azt is végiggondolni, milyen típusú fehérjére épül az eledel, mennyire „válogatott” húsrészeket használ, és milyen alternatívák érhetők el hasonló táplálkozási célokkal.
