Kutyák, akik egy pillanatra elfelejtették, hogyan kell kutyának lenni
A tudósok bebizonyították, hogy a kutyák tényleg szeretik a gazdáikat. A tanulmány szerint a kutyák gazdájukra irányuló tekintete hasonló ahhoz, mint amikor egy csecsemő néz az édesanyjára. Talán ezért is nem tudunk ellenállni a nézésüknek, és bocsátunk meg nekik végül minden rosszaságot.
,,A kedvenc képem a mopszomról. Nincs lyuk a földben, mielőtt azt hinnéd.”
A legkényelmesebb hely a házban.
,,Így néz rám a szüleim kutyája minden alkalommal, amikor látogatóba megyek a szüleimhez.”
,,A barátaim mindig azt kérdezik, hogy nem-e macskák nevelték véletlenül.”
,,Kimentem, és megláttam, hogy a szomszéd kutyája így ül.”
,,Valaki segítsen, a kutyám olvadni kezdett.”
Kicsit furcsán ül, nem?
,,Legalább fél órán át volt így.”
Csak elkapta azt a lábat!
,,Csak ülök itt szépen, és senkit sem zavarok.”
,,A bátyám kutyája nem szeret fürdeni.”
Amikor annyira szereted a kávét, mint a gazdád.
Könnyű ellenfél.
,,Igen, ezek az én gyermekeim, miért?”
Amikor a kutyád sokkal inkább hasonlít egy krokodilra.
Meglepően szokatlan ülőpóz.
,,Az öreg, fogatlan kutyánk sosem húzza vissza a nyelvét.”
Kicsit olyan, mint a Reszkessetek betörők 2-ből a galambos nő a parkban.
Mint én, amikor rájöttem, hogy vége van a nyárnak.
Hétfő reggeli arc.
1
0
A Kutyák, akik egy pillanatra elfelejtették, hogyan kell kutyának lenni bejegyzés először 🐾-én jelent meg.
