Kutyát a gyereknek, hogy kiegyensúlyozott felnőtt legyen!
Minden gyerek szeretne – előbb-utóbb – valamilyen kedvenc állatot tartani otthon.
Ez nem véletlen, mert a gyerekek még sokkal nagyobb affinitást mutatnak a természeti környezet iránt, mind a felnőttek.
Kedvelik és szívesen tanulmányozzák a leveleket, virágokat, bogarakat, hogy a szőrös jószágokról már ne is beszéljünk.
Ezek közül is kiemelkedik a kutya.
Akinek a gyerekkora kutya társaságában telt, annak emlékét élete végéig megőrzi.
Bár meglehetősen sokan és sokszor vizsgálták a gyermekek családi kapcsolatainak érzelmi vonatkozásait, de eddig a háziállatok, mind kvázi családtagok soha nem kerültek bevonásra.
Így a kutya-gyerek kapcsolat is kimaradt ebből a körből.
A háziállatokra és így a kutyákra is eddig a gyerekek”játékszerként” tekintettek, semmint érzelmi kapcsolatok kialakítóira.
Ebben a vonatkozásban volt úttörő az a kutatási program, amely a Cambridge-i Egyetem családkutató központjának irányításával zajlott.
Azt vizsgálták, hogy a családban tartott háziállatok és serdülő gyerekek között milyen minőségű érzelmi kapcsolat alakul ki, illetve ezek mennyiben járul(hat)nak hozzá a gyermekek érzelmi fejlődéséhez.
Olyan 12 éves gyerekeket vontak be a vizsgálatba, akiknek voltak testvéreik és legalább egy háziállat élt velük.
A kutatási munka módszertani leírását és eredményeit 2017 tavaszán tették közzé a Journal of Applied Developmental Psychology 49. számában.
A családon belüli érzelmi szálak elemzésébe bevonták a háziállatokkal kialakuló kötődéseket is.
A vizsgálat kiderítette, hogy a gyerekek számára a háziállat nem egy játék, hanem kvázi családtag, egy társ.
Olyan társ akivel nagyon mély és szoros érzelmi kapcsolat alakul ki, hasonlóan a család többi tagjához.
Különböző háziállatokkal összefüggésben, különböző erősségű volt ez a kötődés, és a legszorosabb érzelmi köteléket a kutya-gyerek kapcsolatban mérték a kutatók.
A legnagyobb meglepetés azonban annak megállapítása volt, miszerint a bizalom és kötődés mértéke sokszor nagyobb volt a háziállatokhoz, elsősorban kutyákhoz, mind akár a saját testvérekhez.
Bár a háziállatokkal nem lehet beszélgetni – már abban az értelemben, hogy nem válaszolnak -, de meglepő módon ez inkább erősíti a köteléket.
A kutatók úgy vélik, hogy mivel egy kutya szóban nem ítélkezik a gazdája cselekedetei fölött, ezért inkább hajlamosak a gyerekek elfogadni és kedvelni őket.
Ez egy kívül-belül konfliktusokkal küzdő serdülő szemszögéből megítélve kézenfekvőnek is tűnik.
A fiúk és lányok érzelmei között is találtak némi különbséget.
Korábbi megállapítások szerint a fiúknak szorosabb a kapcsolatuk a házi kedvencekkel.
Ez a tanulmány azonban ezt nem támasztotta alá, sőt, a lányokhoz kifejezetten több érzelmi nyitottság, társas-együttlét és persze ezzel járó konfliktus is kapcsolódott kutyáikkal összefüggésben.
Ennek magyarázatát a kutatók abban látják, hogy lányok sokkal intenzívebb és árnyaltabb kommunikációt folytatnak a kutyáikkal, mind a fiúk.
Több korábbi kutatás is alátámasztotta, hogy a házi-kedvencek pozitív hatással vannak gazdáikra.
A fizikai és mentális egészség fenntartásához is hozzájárulnak.
A háziállatok jelenlétének gyerekek fejlődésére gyakorolt hosszú távú hatása még nem tisztázott teljesen.
Az összefüggések feltárása további kutatásokat igényel.
Egy fontos tanulság azonban már most is megállapítható.
Az a szociális támogatás, amit a kutyák, illetve szélesebb értelmezésben a háziállatok nyújtanak a gyerekeknek, kiválóan segíti az érzelmi és pszichés fejlődést.
Ezek az élőlények stabil érzelmi hátországot biztosítanak teljesítmény-kényszeres világunk gyakran érzelemszegény környezetében.
Ez pedig döntő fontosságú a kiegyensúlyozott felnőtté válás folyamatában.
0
0
A Kutyát a gyereknek, hogy kiegyensúlyozott felnőtt legyen! bejegyzés először -én jelent meg.
