Évenkénti veszettségoltás – pénzlehúzás vagy szükségszerű védelem?
Fajtatenyésztő egyesületek szerint Magyarországon feleslegesen oltják évente veszettség ellen a kutyákat, miközben Európa nagy részén háromévente ismétlik a vakcinát – és ez a gyakorlat a szakemberek szerint is megfelelő védelmet nyújt. Az uniós jogszabályok is a háromévenkénti oltást írják elő, mégis, hazánkban évtizedek óta érvényben van az évenkénti kötelező oltási rend.
A fajtaklubok már évekkel ezelőtt levelet írtak a közigazgatási miniszternek, amiben kifogásolták a gyakorlatot. Szerintük 2005 óta mintegy 40 milliárd forintot vontak ki a magyar kutyatartók zsebéből az európaitól eltérő oltási rend miatt. A levélben hangsúlyozták, hogy a túlvakcinázás nemcsak anyagilag terheli a gazdikat, hanem az állatok számára is indokolatlanul nagy kockázatot jelent az oltási szövődmények miatt.
Az unióban forgalmazott vakcinák gyártói maguk is háromévenkénti ismétlést javasolnak, és az Egyesült Államokban is ez a bevett gyakorlat. A fajtaklub szerint a hazai állatorvosok ennek ellenére ragaszkodnak az évenkénti oltáshoz, pedig szakmai alapon bármikor eltörölhető lenne a kötelezettség.
Dr. Varga János, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának professzora szerint a veszettség hazánkban ugyanúgy viselkedik, mint más európai országokban, mégis lehetnek helyi sajátosságok, amelyek indokolhatják a gyakoribb oltást. A betegség előfordulása az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent: a 90-es években évente több mint ezer esetet regisztráltak, ma ez a szám tíz alatt van. Emiatt már felmerült a kötelező oltás eltörlése is, ahogy az Angliában történik.
A professzor szerint az első évben kétszer oltott kutyák 2-3 évig védettnek tekinthetők, és a védettségi szint lassan csökken az évek során. Ahol a veszettség ritka, ez elegendő lehet, de Magyarország keleti részén a szomszédos országokból átvándorló veszett rókák továbbra is kockázatot jelentenek.
A veszettség visszaszorulásában kulcsszerepe van a rókaállomány vakcinázásának, amelyet az uniós tagság óta folytatnak. Azonban a teljes ország lefedése helyett a költségvetés csak részleges, területi vakcinázást tesz lehetővé, így a fertőzés megelőzésének terhe nagy részben a kutyásokra hárul.
A vita tehát nem zárult le: az egyik oldalon a gazdák és tenyésztők állnak, akik a nemzetközi gyakorlathoz való igazodást sürgetik, a másikon pedig azok a szakemberek, akik a regionális sajátosságok miatt az évenkénti oltás fenntartását támogatják. Egy biztos: a döntés nemcsak szakmai, hanem gazdasági kérdés is, amely érdemben befolyásolja több százezer kutyatartó életét.
