18 alkalom, amikor a gazdik magára hagyták a házi kedvencüket – de már ezerszer megbánták!
Minden gazdi ismeri azt az érzést, amikor hazaérkezés után egy pillanatra megáll az ajtóban… és csak annyit mond: „Ezt most mi a…?”
A házi kedvencek világa ugyanis egyszerű:
– Ha nincs otthon a gazdi = nincs szabály.
– Ha nincs szabály = jöhet a felfedezés, a kóstolás, a felforgatás, a „mi van ebben a fiókban” és a „vajon a kanapéból kijön-e a töltet”.
És ezek a kis angyalok (értsd: pusztítógépek) nem is érzik, hogy baj lenne. Sőt – mikor belépünk, még örülnek is! Csóválnak, dorombolnak, ránk néznek:
„Szia gazdi! Nézd, milyen izgi volt nélküled!”
A következő 16 kép pontosan ezt a jelenséget örökíti meg. Felborított szobanövények. Szétszaggatott WC-papír gurigák, amelyek kilométer hosszan tekeregnek a lakásban. Ágyról lebányászott huzat, konyhapultról lenyúlt vacsora, sőt… teljesen új „dizájnra” formált nappali.
Némelyik állat annyira büszkén néz a kamerába, hogy szinte hallani:
„Mi az, nem tetszik az új stílus?”
Persze, a gazdik ilyenkor idegösszeomlás és nevetőgörcs határán egyensúlyoznak.
Mert hiába a rumli, a törött váza vagy a fél csomag keksz hiánya – mégis csak ezek a kis bajkeverők a legjobb barátaink. És minden egyes pusztítás után jön a megtörhetetlen mondat:
„Na jó… de olyan cuki, hogy nem tudok haragudni rá.”
