Viking nő, kutyával a túlvilágra – egy különleges sír titkai
Egy viking nő, egy hajó… és a hűséges kutya, aki vele tartott a halálba
Képzeld el, hogy egy viking nő halála után nem egyedül indult a túlvilág felé. Ott feküdt mellette a legjobb barátja – egy kutya. És nem csak úgy véletlenül. Egy hajóban, sírmellékletekkel, gondosan elrendezve. Ez történt Norvégiában, a varázslatos Senja szigetén, ahol egy fémkeresős véletlenül belebotlott az egyik legkülönlegesebb viking sírba, amit valaha találtak.
A föld alól előkerült sír több szempontból is kuriózum. Egyrészt mindössze húsz centire volt a felszíntől, másrészt egy 5,4 méter hosszú hajóban nyugodott egy nő – körülötte ékszerek, használati tárgyak, és a lábánál egy kutya csontváza. A szakértők szerint 900 és 950 között temették el, és bár nem volt királyi vérből, nagyon is fontos szerepet tölthetett be a közösségében.
Anja Roth Niemi régész szerint a hajós temetkezés önmagában is státuszszimbólum volt. Egy generációban talán egy-két ilyen temetés történt – szóval ez a nő biztosan nem volt akárki. A brossok, amik alapján a sírra bukkantak, tipikus viking női ékszerek voltak – díszesek, de nem uralkodói szintűek.
És akkor jön a legszívbemarkolóbb rész: ott feküdt mellette a kutyája. A lábához temetve. A csontjai pedig szinte épen maradtak meg, ami ritka kincs a régészek szemében. A sagák – az ősi történetek – már meséltek arról, hogy a vikingek mennyire kötődtek a kutyáikhoz. De az, hogy a túlvilágra is magukkal vitték őket, valami nagyon mély emberi dologról árulkodik. Hűségről, szeretetről, arról, hogy a kutya nem csak őr, vadásztárs vagy háziállat volt – hanem családtag. Barát. Lélek-kísérő.
A sírmellékletek között akadt sarló, fenőkő, egy bálnacsontból készült gyűrű, és olyan tárgyak, amik szövésre utalnak. Ez alapján lehet, hogy ez a nő egyfajta mesterember volt, vagy a közösségében fontos női tudással bírt – amit a halál után is értékesnek tartottak.
A régészek most tovább kutatnak a környéken, mert úgy tűnik, további sírok is lehetnek a közelben. A következő lépés a LIDAR-vizsgálat lesz – egyfajta „föld alatti radarozás” –, hátha még több történetet mesél el nekünk ez az ezeréves temető.
Egy nő, aki valaha fontos volt egy közösségnek. Egy kutya, aki akkor sem hagyta el, mikor már mindenki más elbúcsúzott. Egy hajó, ami nem tengeren, hanem az időben hajózott tovább. És most mi nézhetjük őket, és talán megértjük: a szeretet nem vész el a történelemben sem.
