Traktor, zsák, kiskutyák – és egy szívvel dolgozó rendőr
Székely Sándor törzszászlós egy sima szabadnapnak indult reggelen csak egy kis földmunkát tervezett. De amit az erdő szélén talált, az minden volt, csak nem hétköznapi: öt apró kölyökkutya, közülük egy már alig élt, egy szinte halott volt. A többi pedig – éhesen, kiszáradva – csak remélni tudta, hogy valaki meglátja őket. És valaki tényleg meglátta.
Sándor megállította a traktort, és ahelyett, hogy csak sajnálkozott volna, azonnal cselekedett. Egyik kezében flakon, a másikban telefon – ennyiből indult a mentőakció. Bár a közeli menhely tele volt, nem adta fel. Felhívta kollégáját, Széll Lászlót, aki nem sokat tétovázott: két járőrt küldött ki a helyszínre, hogy segítsenek.
Így került képbe Varga Gyula zászlós és Lakatos Győző őrmester, akik gyorsan ráéreztek, hogy itt nem csak szokványos intézkedésről van szó. Az egyikük rögtön szólt Kocsi Patrik őrmesternek, aki nemcsak egyenruhás, de kutyás is – szó szerint. Ő kutyavezetőként dolgozik a Záhonyi Határrendészeti Kirendeltségen, és nem mellesleg lelkes állatmentő is.
Patrik bedobta a full kapcsolati hálóját, és hamar talált egy önkéntes mentőt Nyírbátorban, aki segített elérni a nyíregyházi Felemás Mancsok Kölyökmentő Alapítványt. Ők gondolkodás nélkül vállalták a négy még élő kiskutyát. Patrik kocsiba ült, és személyesen vitte el a kis túlélőket.
Ez nem csak egy állatmentés volt. Ez emberség. Szabadnapos földmunkából lett életmentés. Egy összehangolt, lelkiismeretes csapatmunka, ami négy kutyus életét változtatta meg örökre.
A rendőrség sem hagyta annyiban a dolgot: eljárás indult ismeretlen tettes(ek) ellen, akik ezeknek az apróságoknak esélyt sem adtak volna a túlélésre, ha nem jön ez a tökéletes időzítés, meg persze a szívvel-lélekkel segítő emberek.
A történet vége happy end. De a tanulság marad: az igazi hősök nem mindig reflektorfényben vannak. Néha egy traktoron ülnek, vagy járőrautóban, és nem mennek el szó nélkül az élet mellett – még ha az négy mancsban érkezik is.
