Két test, egy lélek – Bella és Tinkerbell története
Amikor egy nagy kutya anya lesz – bár nem is tud róla
Bella, a német juhász nem volt kifejezetten kutyabarát típus. Kicsit tartózkodó, kicsit független. Ezért is izgult Whitney, a gazdi, amikor hazavitte a kis újoncot, a tenyérnyi Tinkerbellt, egy aprócska csivavát. Mi lesz ebből? Féltékenység? Elutasítás? Csipkelődés?
Aha. Hát nem.
Bella az első szimatolás után anyai módba kapcsolt. Onnantól kezdve Tinkerbell nem csak egy kutyatárs volt – hanem a kisbabája. Nem hivatalosan, de annál komolyabban.
Egy testőr, egy árnyék, egy bundás bébiszitter
Bella mindenhova követte Tinkerbellt. Mikor evett, ivott, pisilt – Bella ott volt. Őrszemként, testőrként, anyaként, haverként. Különösen akkor volt szívmelengető, amikor a picurka rendszeresen a hátára ugrott, Bella meg úgy tett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Nem tolták el egymást, nem féltékenykedtek, sőt: más kutyákkal szemben kicsit harciasan viselkednek, de egymással sosem volt egy rossz mozdulatuk sem. Tiszta szinkronpáros.
Amikor egy nagytestű kutya érzi, mennyire kell finoman lépni
Bár Bella méretben minimum háromszorosa Tinkerbellnek, mégsem kellett attól félni, hogy véletlenül rálép vagy fellöki. Extra óvatos volt vele. Pedig Bella amúgy totál úgy viselkedik, mint aki maga is egy ölbevaló plüsskutya.
Whitney szerint ez a kapcsolat különlegesebb, mint bármi más. És bár a két kutya még mindig nem igazán jön ki más ebekkel, egymással annyira szoros a kötelék, hogy több nem is kell.
„Annyira szeretetre méltóak, bújósak és elkényeztetettek. Egymásnak valóak.” – mondta Whitney.
