Ugat és fut álmában a kutyád? A tudomány szerint nem véletlen, és durván érdekes, mi történik ilyenkor
Aki él együtt kutyával, szinte biztosan látott már ilyet: a kedvence békésen alszik, aztán egyszer csak megmozdul a mancsa, finoman ráng a lába, rezzen a pofija, halk nyüszítés jön ki a torkán, néha még a farka is megindul, mintha valami nagyon fontos dolog történne odabent. Ilyenkor az ember egyszerre mosolyog és aggódik egy kicsit. Vajon üldöz valakit álmában? Játszik? Vagy épp rosszat álmodik? A jó hír az, hogy a tudomány ma már sokkal többet tud erről, mint pár éve, és a kép egyszerre megnyugtató és elképesztően érdekes: a kutyák valóban álmodnak, méghozzá nem is ritkán.
Sokan még mindig úgy gondolnak az alvásra, mint egy egyszerű kikapcsolásra, mintha az agy ilyenkor „leállna”. Pedig pont az ellenkezője történik. Az alvás alatt az idegrendszer nagyon is aktívan dolgozik, feldolgozza a napközben szerzett élményeket, rendezi az információkat, és segít abban, hogy a tanult dolgok rögzüljenek. Ez nemcsak az embereknél van így, hanem a kutyáknál is. Az állatorvosi és neurológiai megfigyelések alapján a kutyák agyi működése alvás közben több ponton hasonlít az emberéhez, különösen azokban a fázisokban, amelyek az álmodással állnak kapcsolatban. Magyarul: amit a gazdik a nappaliban „cuki lábrángásként” látnak, az nagyon valószínűen egy komoly idegrendszeri folyamat külső jele.
A kutyák alvása ugyanis nem egyetlen, egyforma állapotból áll. Ahogy nálunk, úgy náluk is több szakasz váltja egymást. Először jön egy nyugodtabb, lassabb hullámú alvási rész, amikor a test pihenni kezd, az agyi aktivitás lelassul, de a kutya még viszonylag könnyebben ébred. Aztán érkezik az a bizonyos szakasz, ami a legizgalmasabb ebből a szempontból: a REM-alvás. Ilyenkor az agy aktivitása felpörög, a szemek a csukott szemhéj alatt gyors mozgásokat végezhetnek, és miközben a test alapvetően ellazul, apró mozgások mégis megjelenhetnek. A gazdi ilyenkor látja azt, mintha a kutya futna, kaparna, szimatolna vagy halkan „beszélne” álmában. Ez az a pont, amikor az álmodás legvalószínűbb.
Sokakat lenyűgöz az a gondolat, hogy a kutya nem valami teljesen idegen, számunkra felfoghatatlan világban „álmodik”, hanem nagy eséllyel a saját nappali élményeit dolgozza fel. Vagyis simán lehet, hogy amit este a fekhelyén látunk rajta, az egy délutáni parkos rohangálás lenyomata. Egy labdázás, egy izgalmas séta, egy másik kutyával való találkozás, egy új szag, egy kertkapu mögül ugató „ősellenség”, vagy akár a kedvenc emberével közös játék pillanatai is visszaköszönhetnek alvás közben. Az agy nemcsak tárol, hanem rendez és újrajátszik. Ezért olyan izgalmas a kutyák álmait figyelni: nem pusztán aranyos jelenség, hanem annak a jele is lehet, hogy az idegrendszer éppen dolgozik a napi történéseken.
Ebből következik az is, hogy az alvás és az álmodás szorosan összefügg a tanulással. Ha egy kutya új dolgokat tanul, sok inger éri, új helyzetekbe kerül, akkor az agyának több „dolga” van éjszaka is. Ez különösen látványos a kölyökkutyáknál. Náluk minden nap tele van első alkalommal átélt dolgokkal: új hangok, új szagok, új szabályok, új emberek, új kutyák, új helyzetek. Nem csoda, hogy a kölykök gyakran aktívabban mozognak álmukban, és a megfigyelések szerint többet is álmodhatnak. Egyszerűen rengeteg feldolgoznivalójuk van. Olyan ez, mintha az agyuk munka után még éjszakai műszakban is maradna egy kicsit, csak épp sokkal csendesebben és sokkal cukibban.
Érdekes módon nemcsak az életkor, hanem a testméret is számíthat abban, hogyan és milyen gyakran jelentkeznek ezek az álomhoz köthető szakaszok. A kisebb testű kutyáknál gyakrabban válthatják egymást az alvási fázisok, vagyis sűrűbben léphetnek be a REM-hez kapcsolódó időszakokba, míg a nagyobb kutyák ritkábban, de hosszabb ideig lehetnek ilyen szakaszban. A gyakorlatban ezt a gazdi úgy érzékelheti, hogy egy picike kutya többször „belekezd” valami álombeli mocorgásba az éjszaka során, míg egy nagytestű kutya ritkábban, de hosszabban mutatja ezeket a jeleket. Ettől persze még egyik sem „álmodik jobban” a másiknál, csak más ritmusban működhet az alvásuk.
Felmerül a kérdés, amitől sok gazdi megijed: ha nyüszít vagy kapálózik álmában a kutya, akkor biztos rémálma van? Nem feltétlenül. A legtöbb ilyen mozgás teljesen normális része az alvási ciklusnak. Ahogy nálunk is lehetnek érzelmileg intenzív, mégis ártalmatlan álmok, úgy a kutyánál is lehet hangosabb, mozgásosabb álom anélkül, hogy tényleges baj lenne. Persze nem látunk bele pontosan, ezért biztosat nem lehet mondani arról, mit „él át”, de az esetek nagy részében ezek a jelenségek önmagukban nem kórosak, hanem természetesek.
Ami viszont tényleg fontos, az az, hogyan reagálunk gazdiként. Sok ember ösztönösen odanyúl, megsimogatja, felébreszti, főleg ha azt hiszi, hogy a kutya rosszat álmodik. Csakhogy az alvásból való hirtelen felrántás ijesztő lehet az állatnak. Egy félálomban lévő, összezavarodott kutya pillanatnyi reflexből is odakaphat, még akkor is, ha egyébként békés természetű. Ez nem „gonoszság”, hanem megriadás. Éppen ezért sokkal jobb megoldás, ha nem nyúlunk hozzá azonnal, hanem hagyjuk, hogy magától kijöjjön az álomból. Ha nagyon nyugtalan, inkább távolabbról, halk hangon szólhatunk hozzá, de a legjobb általában az, ha biztosítjuk neki a nyugodt környezetet, és nem zavarjuk meg.
Ez az egész azért is fontos, mert a pihenés minősége közvetlenül hat a kutya viselkedésére, tanulására és általános jóllétére. Egy kialvatlan, gyakran megzavart kutya könnyebben lehet feszült, ingerlékenyebb vagy figyelmetlenebb. Ugyanúgy, ahogy nálunk sem mindegy, hogy nyugodtan aludtunk-e, náluk is számít, mennyire tudtak zavartalanul pihenni. Amikor tehát a kutyád alszik, és közben „filmet vetít” magának odabent, tulajdonképpen dolgozik is egy kicsit: rendezgeti az élményeit, feldolgozza a napját, rögzít, tanul, alkalmazkodik.
És talán ez benne a legszebb. Legközelebb, amikor azt látod, hogy a kutyád álmában finoman csóvál, futómozdulatot tesz, vagy halkan nyüszít egyet, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Lehet, hogy épp a délutáni séta legjobb részét éli újra. Lehet, hogy azt a pillanatot, amikor végre elkapta a labdát. Lehet, hogy azt, amikor megérezte a kedvenc jutifalat szagát. Vagy csak egyszerűen kutyaként teszi azt, amit az agya ilyenkor természetesen tesz: álmodik. És ez nemcsak megható, hanem egészen elképesztő is, ha belegondolunk, mennyire összetett világ dolgozik a csukott szemhéjak mögött.
