Drámai figyelmeztetés: sokkal több népszerű kutyafajta lehet veszélyben, mint hittük
A rövid orrú, lapos arcú kutyák évek óta tarolnak a közösségi médiában és a hétköznapokban is. Elég egy nagy szemű, babaarcú tekintet, és máris elolvad a fél internet. Csakhogy miközben sokan a cuki külsőt látják, a szakértők egyre hangosabban figyelmeztetnek arra, hogy ezeknél a fajtáknál a látvány mögött gyakran komoly, mindennapi szenvedést okozó egészségügyi problémák húzódnak meg. Egy új kutatás most különösen erős jelzést adott: a brachycephal légúti elzáródásos szindróma, vagyis a BOAS nevű betegség nemcsak a közismerten veszélyeztetett fajtákat érintheti, hanem jóval több népszerű kutyát is, mint azt korábban sokan gondolták.
A téma eddig sem volt ismeretlen az állatorvosok előtt. A mopszok, francia bulldogok és angol bulldogok esetében régóta tudni lehet, hogy a rövid orr, a szűk légutak és az eltúlzott küllemi jegyek miatt gyakran nehezített a légzésük. A mostani vizsgálat azonban azért ütött nagyot, mert nem állt meg ennél a három-négy “klasszikus” példánál. A University of Cambridge kutatója, Francesca Tomlinson és munkatársai azt nézték meg, hogy más fajtáknál is fennáll-e hasonló kockázat, és a válasz finoman szólva sem megnyugtató. A kutatásban 14 különböző fajtából összesen 898 kutyát vizsgáltak meg részletes légzésvizsgálatokkal és testfelépítési mérésekkel, vagyis nem egy gyors benyomásra épülő megfigyelésről, hanem alaposabb felmérésről van szó.
Az eredmények alapján több olyan fajta is erősen érintett lehet, amelyről a laikus gazdák talán nem is feltételeznék elsőre, hogy ekkora baj lehet. A legmagasabb kockázatot a pekingi palotakutya és a japán csin esetében találták, ahol a vizsgált kutyák több mint 80 százalékánál mutattak ki légzési rendellenességet. Ez brutálisan magas arány, és már önmagában elég lenne ahhoz, hogy komolyan újragondoljuk, milyen küllemi jegyeket tartunk kívánatosnak. De a kutatás itt sem állt meg: közepes kockázatot találtak több népszerű fajtánál is, például Cavalier King Charles spánielnél, Shih Tzunál, brüsszeli griffonnál, Boston terriernél és Bordeaux-i dognál, ahol az állatok nagy része, nagyjából fele vagy akár háromnegyede is érintett lehetett. Ezzel szemben a máltai selyemkutya és a pomerániai törpespicc esetében nem találtak klinikailag jelentős megbetegedést, ami jól mutatja, hogy nem minden kistestű vagy “cukiságra tenyésztett” kutya egyformán veszélyeztetett.
A kutatók szerint a probléma gyökere nem egyetlen tényezőre vezethető vissza, és pont ez az egész egyik legfontosabb tanulsága. Nem arról van szó, hogy valami egyszerű szabály alapján csak a lapos arc okoz mindent, hanem arról, hogy bizonyos testi jellemzők kombinációja együtt növeli meg drasztikusan a kockázatot. A vizsgálat három fő rizikófaktort emelt ki: a túlsúlyt, a beszűkült orrnyílásokat és a rendkívül lapos arckoponyát. Ez a hármas együtt már nagyon keményen megterheli a kutya légzőrendszerét, főleg melegben, mozgás közben vagy stresszes helyzetekben. A kutatás arra is utal, hogy más, kifejezetten esztétikai szempontok szerint erősített jegyek – például a nagyon rövid vagy csavarodott farok – szintén összefügghetnek anatómiai eltérésekkel. Magyarul: amikor túl messzire megy a tenyésztés a “minél különlegesebb kinézet” irányába, annak sokszor az állat fizeti meg az árát.
És ez az ár nem csak annyi, hogy a kutya hangosabban szuszog. Sok gazda megszokja, hogy az állata horkol, liheg, furcsa hangokat ad ki, hamar kifárad, nehezen bírja a meleget, és ezt egyszerűen “fajta sajátosságnak” könyveli el. Pedig a szakértők szerint ezek gyakran nem ártalmatlan különcségek, hanem krónikus légzési gondok jelei. Anna Quain, a Sydney-i Egyetem kutatója külön kiemelte, hogy a lapos arcú megjelenés sok esetben krónikus oxigénhiányra és hőstresszre hajlamosítja az állatokat. Ez nemcsak a mozgást és az alvást nehezíti meg, hanem azt is, hogy a kutya normálisan alkalmazkodjon a melegebb időhöz, a fizikai terheléshez vagy akár egy izgalmasabb helyzethez. A hasonlata nagyon erős, de pont ezért találó: olyan ez, mintha radiátor nélküli autót terveznénk, ami alapból nehezebben kezeli a túlmelegedést. Szóval igen, lehet rajta mosolyogni, hogy milyen “cuki” a szuszogása, de az állat oldaláról nézve ez inkább riasztó, mint aranyos.
A kutatás egyik legfontosabb üzenete épp ezért az, hogy nem lehet mindent pusztán fajtanévre leegyszerűsíteni. Két azonos fajtájú kutya között is lehet komoly különbség attól függően, mennyire szélsőségesek a küllemi jegyeik. Egy mérsékeltebb testfelépítésű egyed jóval kisebb kockázattal élhet, mint egy olyan kutya, amelynél a tenyésztés során a látványra mentek rá minden más rovására. Ez a leendő gazdáknak is fontos kapaszkodó: nem elég beleszeretni egy fajtába képről, érdemes utánanézni az egészségügyi kockázatoknak, és nagyon tudatosan választani tenyésztőt. Sokat számít, hogy a szülők átestek-e egészségügyi szűréseken, milyen a légzésük, milyen az orrnyílásuk, mennyire extrém a koponyaformájuk, és az is, hogy a leendő gazda hajlandó-e odafigyelni a kutya testsúlyára. Mert igen, a túlsúly itt nem csak esztétikai kérdés, hanem konkrétan ronthat a légzési állapoton.
A tenyésztők felelőssége közben még nagyobb. A kutatók szerint a megoldás nem az, hogy bizonyos fajtákat “eltörlünk” vagy démonizálunk, hanem az, hogy végre komolyan vesszük az állatjóléti szempontokat. Vagyis ne az legyen a cél, hogy minél laposabb legyen az arc, minél feltűnőbb legyen a küllem, hanem az, hogy a kutya normálisan kapjon levegőt, tudjon mozogni, bírja a hétköznapi életet, és ne legyen számára megterhelő az, ami egy egészséges kutyának teljesen természetes. Ez amúgy nem valami elvont tudományos moralizálás, hanem nagyon is gyakorlati kérdés: milyen életet él az az állat, aki velünk van napi szinten.
Persze a tanulmány eredményeit nem mindenki fogadta vita nélkül. Egyes szakértők módszertani kérdéseket is felvetettek, például azt, hogy a légzési hangok értékelése részben lehet szubjektív, illetve az edzéstesztek eredményeit a kutyák temperamentuma is befolyásolhatja. Ez önmagában jogos felvetés, mert egy izgő-mozgó, stresszesebb kutya máshogy teljesít egy vizsgálati helyzetben, mint egy nyugodtabb természetű társ. A kutatócsoport ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy standardizált protokoll alapján dolgoztak, és objektív szempontokat is alkalmaztak az értékelésben. Magyarán a vita inkább arról szól, mennyire pontos az egyes mérési elemek súlyozása, nem arról, hogy a probléma létezik-e. Abban ugyanis egyre nagyobb az egyetértés, hogy a lapos arcú és extrém küllemű kutyák körében valódi állatjóléti kockázatokról beszélünk.
A legfontosabb kérdés talán mégis az, hogy mit kezdünk ezzel a tudással. Mert a helyzet most már elég világos: miközben ezek a kutyák továbbra is népszerűek, a légzési problémák és a velük járó szenvedés sem ritka kivétel. A trendet nem lehet csak vállvonogatással elintézni, hogy “ilyen a fajta”. A tudatosabb gazdaválasztás, a felelősebb tenyésztés és az extrém küllemi jegyek visszaszorítása együtt tudna valódi változást hozni. A kutyák nem dizájntárgyak, hanem élőlények, és ezt valahogy újra meg újra le kell írni, mert túl sokszor felejtődik el, amikor a cuki fotók meg a divat dönt helyettünk. A tanulmány üzenete ezért nem az, hogy pánikoljunk, hanem az, hogy végre nézzünk szembe azzal, mit okozunk, ha a megjelenést fontosabbnak tartjuk a működő, egészséges testnél. A New Scientist beszámolója szerint a kutatók is ebbe az irányba mutatnak: nem a fajták eltűnése a cél, hanem egy olyan tenyésztési szemlélet, ahol az egészség és a funkcionalitás nem mellékszál, hanem alapfeltétel.
