Nyolc év. Ennyi ideje tűnt el Damian, a hűséges, ám kalandvágyó kutya. És Paul Guilbeault, az amerikai férfi, aki egykor minden követ megmozgatott érte, már rég beletörődött a legrosszabbba. A sors viszont nem felejt.
2017-ben, egy átlagos napnak indult Oklahoma Cityben. Aztán valami történt: Damian kiszabadult a pórázból, és elszaladt. Paul és családja egész éjfélig keresték – utcák, parkok, sikátorok, plakátok, posztok. Semmi. És a csend évekig tartott. Annyira, hogy Paul végül másik államba költözött, és bármennyire fájt, elengedte a reményt.
Aztán jött 2025. Január 15. Paul épp Kaliforniába tartott, jótékonykodni akart, ruhákat vitt az erdőtüzek áldozatainak. Már csak egy óra volt hátra az útból, amikor ismeretlen számról csörgött a telefonja. Nem vette fel. A következő hívást se. De aztán jött az sms, ami mindent megváltoztatott:
„Megtaláltam a kutyádat.”
Paul elsőre azt hitte, átverés. De nem volt az. Egy oklahomai nő majdnem elütött egy kóbor kutyát – aztán, szerencsére, megállt. Felismerte, hogy bajban van, így elvitte a bátyjához. Két hét múlva eljutottak egy állatorvoshoz, aki leolvasta a chipet. A rendszerben pedig ott volt Paul neve és száma.
Ez már nem lehetett véletlen. Paul azonnal autóba vágta magát, és 14 órát vezetett vissza Oklahoma Citybe. Amikor meglátta Damient, az öregedő, de még mindig hűséges tekintetét – megszűnt az idő.
A kutya már nem a fiatal kis szökevény volt, aki egykor eltűnt, de egy pillanat alatt felismerte a gazdáját. És most újra együtt vannak.
Senki nem tudja, hol járt, mit élt át. Lehet, hogy valaki befogadta, lehet, hogy csavargott. Egy biztos: hazatalált. Mert néha az élet tényleg ír olyan forgatókönyvet, amit még Hollywood is irigyelne.