Egy csoda Székesfehérváron: a kis csivava újra otthon
Amikor egy kutya eltűnik, valami megfeszül az ember lelkében. Minden perc, ami nélküle telik, egy örökkévalóság. Lencsi, a kis csivava története is ilyen volt – napok, hetek, sőt egy egész hónap telt el anélkül, hogy bárki tudta volna, hol van. Aztán egyszer csak… csoda történt.
Lencsi egy állatmenhelyről került új otthonába Székesfehérváron. Félénk kis jószág volt, alig fél éve élvezte új családja szeretetét, amikor április közepén – egy szinte jelentéktelennek tűnő, de végül sorsfordító este – eltűnt. Egy apró zűrzavar a bejáratnál, macskák, másik kutya, ajtónyitás, és Lencsi – megijedve – nem befelé, hanem kifelé szaladt. És eltűnt.
Gazdája, Gerlach Tímea, mindent megtett érte. Kutattak órákon át, napokig, hetekig. Felkerültek a képei a közösségi oldalakra, emberek segítettek, de a kis kutyának nyoma veszett. Ráadásul Lencsi nem volt egy bátor kis felfedező. Ő az a típus volt, aki egy „ül!” vezényszóra is reszketni kezdett. Nem sétált pórázon, csak ölben vitték ki – így szinte elképzelhetetlen volt, hogy egyedül életben maradjon.
Aztán jött a május 16. Tímea telefonja megcsörrent: egy hölgy jelentkezett, aki kutyasétáltatás közben arra lett figyelmes, hogy két vizslája szaglászni kezdett egy bokros résznél. És ott volt – Lencsi. A közelben, ahol eltűnt. Csendben, elbújva, mégis élve.
Tímea azonnal odasietett. És Lencsi – bár még mindig félénk volt – felismerte őt. Vége lett a bizonytalanságnak, és újra kezdődhetett az élet otthon, a biztonságban.
Ez a történet nemcsak egy eltűnt kutyáról szól, hanem a reményről. Mert vannak dolgok, amiket nem lehet feladni – és van, amikor a szív erősebb, mint az idő.
