Négy év, több ezer kilométer – és egy ölelés, amiért megérte
Nem sokkolta már semmi igazán az Austin Pets Alive! menhely dolgozóit, amikor egy reggelen egy bulldogot és egy csivavát találtak kikötözve a kapujukhoz. Sajnos túl gyakori történet ez – bundában, pokrócon ültek, pár játék hevert mellettük, és semmilyen infó nem volt róluk. Aztán jött a szokásos protokoll: chipolvasás. És ott kezdődött a filmbe illő fordulat.
ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(119); });
A bulldognak – akit később Rome néven azonosítottak – nem is egy, hanem két mikrochipje volt. Ez volt a kulcs ahhoz, hogy elérjék az eredeti gazdáit. Az emberek a vonal túlsó végén percekig csak némán ültek – Rome ugyanis négy éve tűnt el, még 2021 januárjában, Kaliforniában.

Egy viharos napon csak annyit akartak, hogy Rome elvégezze a dolgát az udvaron. A szél viszont valószínűleg kinyitotta a kertkaput, és mire észbe kaptak, a kutya már sehol nem volt. Kopogtattak, plakátoltak, keresték, kutatták, de semmi. Ahogy teltek az évek, a remény elhalványult, de a hiány megmaradt. És most, évek múlva, jött a telefonhívás – és vele az új esély.
ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(127); });

Nemcsak hogy Rome életben van, de valahogyan Kaliforniából egészen Texasig keveredett. A család egyből autóba pattant, és elindult a hosszú útra, hogy újra találkozzanak azzal a kutyával, akiről azt hitték, talán már sosem ölelhetik meg újra.

Az újratalálkozás előtt izgultak. Rome még csak kölyök volt, mikor eltűnt – vajon megismeri őket? De amint a kutya előkerült, minden kérdés elpárolgott. Rome odament az apjához, és teljes testével dőlt neki simogatásért. A farka vadul csóválta a levegőt, mintha csak azt mondaná: „Végre!” Az anyuka sírva fakadt – Rome már felnőtt, de a szeretet semmit sem változott.

ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(128); });
A jelenet, ahogy a kutya hazatalál, letaglózó volt mindenkinek. APA! segített lebonyolítani a találkozást, és Rome végre újra ott lehet, ahová mindig is tartozott. A család csak ennyit tudott mondani: „Szavakkal leírhatatlan, mit éreztünk, mikor elvesztettük. De az, hogy most visszakaptuk… ez minden.”
A történet végén pedig egy tanulság, ami minden kutyásnak szól: „Chipeljétek be a kutyátokat. Soha nem tudhatod, mi történik.”
ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(129); });