Gunther. Egy német juhászkutya, aki villákban lakik, magánrepülőn utazik, és akinek a neve évtizedek óta egyet jelent a világ leggazdagabb kutyájával. Egy négylábú, akire 80 millió dollárt hagyott egy rejtélyes grófnő, és akinek leszármazottjai immár 500 milliós vagyon felett „diszponálnak”. Csak van egy kis bökkenő: lehet, hogy semmi sem igaz ebből.
A történet már önmagában meseszerű. 1992-ben egy Karlotta Leibenstein nevű német grófnő, mivel nem volt gyermeke vagy más örököse, halála előtt minden vagyonát imádott kutyájára, III. Guntherre hagyta. A kutya ezt követően egy közeli baráton keresztül Maurizio Mian gondozásába került, aki vállalta, hogy továbbviszi az eb örökségét – és gondoskodik róla, sőt, annak utódairól is.
A sztori itt még csak kezdődik. A kutya, pontosabban a Gunther-dinasztia, hatalmas vagyonra tett szert, kastélyokat, jachtokat, és még Madonna híres Miami-i villáját is megvásárolta. A villa 7,5 millió dollárba került, amit aztán később 29 millióért adtak el. Eközben Guntherék arannyal szegélyezett tálakból ettek steaket, és magánrepülőkkel járták a világot. A mesébe illő életstílus szinte naponta szerepelt a sajtóban, és Guntherből médiasztár lett – a világ leggazdagabb kutyája, mondták róla.
De minél többen figyeltek fel a történetre, annál több kérdés merült fel. Például az, hogy ki az a Karlotta Leibenstein, akit senki sem talál meg semmilyen hivatalos nyilvántartásban? És hogy lehet az, hogy minden Gunther ugyanúgy néz ki? Véletlen lenne… vagy klónozás?
A kétkedők sora folyamatosan nőtt. Már 1999-ben a Tampa Bay Times is utánajárt a történetnek, és kiderítette: Leibenstein grófnő valószínűleg soha nem létezett. Maurizio Mian pedig egy interjúban be is vallotta, hogy Gunther sztorija kitaláció volt, hogy népszerűsítse a Gunther Corporation filozófiáját. Egy PR-fogás. Majd pár évre rá már azt nyilatkozta: „ha azt akarják írni, hogy ez az egész egy vicc, akkor írják, én nem teszek semmit”.
Azóta pedig egyre kuszább lett minden. Egy Netflix-dokumentumfilm (Gunther’s Millions) alaposan beleásott a kutya és „családjának” történetébe. A sorozat nemcsak a vagyonnal foglalkozott, hanem azzal is, kik és hogyan irányítják Gunther életét. A kutya mögött egy egész csapat áll: jogászok, ügyintézők, gondozók – és maga Mian, aki már-már guruként tűnik fel.
A dokumentumfilm azonban nem állt meg a felszínen. A készítők leásnak mélyebbre: fura szabályok, nyomasztó közösségi élet, és a „boldogság kutatása” címszó alatt zajló szinte szektaszerű kísérletek kerültek napvilágra. A Gunther Corporation egy ponton vonzó fiatalokat toborzott, hogy egy fedél alatt éljenek Guntherrel, és állítólag bátorították őket a testi kapcsolatokra – akár úgy is, hogy azt mások is figyelhessék.
Sokan úgy gondolják, Gunther csak egy eszköz. Egy aranyos fedősztori, amit az emberek szívesen megesznek – miközben a háttérben kétes ügyletek zajlanak. A vállalat, amely eredetileg „a kutya jólétéért” jött létre, mára belefolyt könyvkiadásba, zenei produkciókba, éjszakai klubokba és ingatlanüzletekbe. És a legnagyobb kérdés még mindig nyitva: honnan jön az a félmilliárd dollár?
A válasz egyre inkább úgy tűnik, hogy Mian családjától. Az Istituto Gentili, egy gyógyszergyártó cég, amelyből a férfi származik, volt a vagyon forrása – nem pedig egy titokzatos grófnő végrendelete. Vagyis lehet, hogy az egész Gunther-mítosz egy hatalmas, jól felépített történet… de nem a kutyáról szól.
Ahogy a The Times fogalmazott:
„A világ leggazdagabb kutyája talán tényleg csak egy kutya.”
És ha ez így van, akkor Gunther élete – minden luxus ellenére – nem mese, hanem egy történet arról, hogyan lehet a valóságot elrejteni egy jól csomagolt legenda mögé. Egy kutyát használni pajzsként, miközben a háttérben emberek játszanak a milliárdokkal.
