Egy fekete-fehér kutya remegett a bokrok alatt. Oldalára dőlve feküdt, körülötte szemét, avar, és egyetlen hang: a saját panaszos nyöszörgése. Napok óta ott volt már. Fájdalomban, mozdulatlanul. És senki nem jött.
Mígnem egy hívás megérkezett Arturo Floreshez, a Logan’s Legacy 29 önkénteséhez. A bejelentő csak ennyit mondott: ott van, a bokorban, nem mozdul, de hallani, hogy él. Arturo azonnal indult – és amit talált, az pont az volt, amit a telefonban elmondtak. Egy kutya, aki még mindig bízott abban, hogy talán jön valaki.
Ő volt Tillie.
Arturo nem hagyta ott. Óvatosan felemelte, betette az autóba, és elvitte a Camino Állatkórházba. Ott derült ki, hogy Tillie medencéje eltört – ezért nem tudott mozogni. Az a gondolat, hogy hetekig egyedül szenvedett, miközben minden lélegzetvétel fájt neki, egyszerre volt szívszorító és dühítő.
De most végre valaki segített.
A diagnózis után az orvosok megkezdték a kezelést: fájdalomcsillapítók, ketrecnyugalom, és talán – ha szükséges – műtét is vár rá. De amire igazán szüksége van, az az, amit végre megkapott: figyelem, szeretet, érintés. Tillie napok óta nem érzett mást, csak fájdalmat – most először kapott mást is.
És tudod mit? Már mosolyog.
Még nem tudni, szükség lesz-e műtétre, de az biztos, hogy Tillie erősebb minden eddiginél. A gondozók minden nap dolgoznak azon, hogy találjanak neki egy olyan ideiglenes otthont, ahol biztonságban lehet, amíg teljesen helyrejön. És biztosak benne, hogy valaki beleszeret majd. Mert Tillie nem csak túlél – Tillie újrakezd.
És ettől a naptól kezdve soha többé nem kell segítségért könyörögnie. Mert már van, aki meghallja. És ott is marad.