Íme a kért cikk, amely megtartotta az eredeti szakmai tartalmát és szakértői hivatkozásait, de új címet kapott, stílusában olvasmányosabbá, terjedelmében pedig bővebbé vált, hogy minden részletet alaposan kifejtsen.

ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(119); });

Szilveszteri rémálom: Miért tilos vigasztalni a rettegő kutyát, és hogyan menthetjük meg valójában?

Az év végi ünneplés az emberek számára a pezsgőbontást és a vidámságot jelenti, ám négylábú társaink többsége számára ez az időszak a pokollal egyenértékű. Bárhová is menekülnénk, hacsak nem egy eldugott tanyára vagy az erdő legmélyére vesszük az irányt, szilveszter éjjelén gyakorlatilag lehetetlen elkerülni a petárdák ropogását, a dudaszót és a tűzijátékok robaját. Ennek a zajos ünneplésnek mély gyökerei vannak: őseink ostorpattogtatással és kolompolással űzték el az ártó szellemeket és búcsúztatták az óévet. Ám míg a régi idők falusi kutyái vagy hozzászoktak a lármához, vagy szabadon kifuthatták magukat a végtelen határban, addig a mai világ gyökeresen megváltozott.

A modern ebek többsége ma már szoros közelségben élő társállat, nem pedig munkakutya. A statisztikák évről évre szomorú képet festenek: január elsején a menhelyek megtelnek a pánikban elmenekült állatokkal, a kétségbeesett gazdák pedig reményvesztetten keresik kedvenceiket. Ahhoz, hogy ezt a traumát megelőzzük, elengedhetetlen megértenünk, mi zajlik le a kutya fejében ilyenkor, és miért reagálunk mi, emberek, ösztönösen rosszul a helyzetre.

ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(127); });

A menekülés nem hiszti, hanem biológiai parancs

Mi, emberek, tudatosan készülünk a szilveszterre. Tudjuk, hogy a durrogás, bármilyen ijesztő is, nem jelent közvetlen életveszélyt. Mégis, ha váratlanul mellettünk robban egy petárda, mi is összerezzenünk, a szívünk a torkunkban dobog. De gondoljunk bele a kutya helyzetébe! Számára ezek a hanghatások teljesen természetellenesek, és mivel nem tudja értelmezni azok forrását, a szervezete azonnal vészreakciót indít el.

Pongrácz Péter etológus, az ELTE Etológia Tanszékének docense a 24.hu-nak nyilatkozva rávilágított a folyamat lényegére: a petárda éles, hirtelen durranása átlép egy ingerküszöböt. Ez már nem az a zajszint, ami kíváncsiságot váltana ki az állatból („Vajon mi lehet ez? Megnézem!”), hanem egyértelmű fenyegetésként érzékeli. Az agya egyetlen parancsot ad ki: menekülj! Ez a legnormálisabb, legősibb reakció egy ilyen ismeretlen és sokkoló ingerre.

ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(128); });

A szakember a „lövésállóság” fogalmát is tisztázta, amely két tényezőn múlik: az egyéni tűréshatáron és a fajta genetikai hátterén. A vadászkutyák évszázadok óta szelektálva vannak a fegyverropogás elviselésére, hiszen amelyik kutya megijedt a lövéstől, az alkalmatlan volt a munkára. Hasonló a helyzet a szolgálati (rendőrségi, katonai) fajtákkal, ahol az elmúlt évtizedekben tudatosan tenyésztették az idegrendszert a zajtűrésre. Az átlagos családi kedvenc azonban nem rendelkezik ezzel a „páncéllal”.

A szeretet csapdája: miért árt a babusgatás?

Amikor látjuk, hogy imádott kutyánk reszket, liheg, a sarokba húzódik vagy fel-alá járkál a lakásban, az emberi ösztönünk azonnal bekapcsol: vigasztalni akarunk. Odabújunk hozzá, simogatjuk, becézgetjük, „putyolgatjuk”, és lágy hangon duruzsolunk a fülébe, hogy „nincs semmi baj”.

ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(129); });

Ez a létező legnagyobb hiba, amit elkövethetünk.

Hogy miért? Mert a kutya nem érti a szavainkat, viszont tökéletesen olvassa a testbeszédünket és az érzelmi állapotunkat.

1. Megerősítés: A kutya úgy értelmezi a fokozott törődést és simogatást, hogy a viselkedése (a rettegés) helyes és indokolt. A gazdi „jutalmazza” a félelmet, ezzel akaratlanul is elmélyíti azt.

2. A vezér bizonytalansága: Ha a falkavezér (a gazda) is aggodalmasan viselkedik, folyamatosan a kutyával foglalkozik és nyugtatgatja, az az állat számára azt jelenti: „A gazdi is fél, tehát a veszély valós. Ha ő is ennyire odavan, akkor itt a világvége.”

   ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(130); });

Az etológus tanácsa egyértelmű: ne hagyjuk magára a kutyát a félelmével (tehát a totális ignorálás sem jó), de a sajnálkozás helyett próbáljuk meg kizökkenteni. Tereljük el a figyelmét játékkal, feladatokkal, vezényszavakkal. Éreztessük vele a saját nyugalmunkkal és határozottságunkkal, hogy bár kint háború van, bent, a mi kis világunkban minden a legnagyobb rendben.

Természetesen vannak esetek, amikor a figyelemelterelés már nem működik. Ilyenkor, szigorúan állatorvossal konzultálva, szóba jöhetnek nyugtató készítmények. Fontos azonban, hogy soha ne adjunk emberi gyógyszert a kutyának, és az állatgyógyászati szereket is csak a szakember által előírt dózisban és időzítéssel alkalmazzuk.

ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(131); });

Amikor a félelem életveszélyes pánikba csap át

Sajnos a modern tenyésztési gyakorlatok miatt egyre több az olyan kutya, amelynek idegrendszere nem csupán fél, hanem összeomlik a terhelés alatt. Ez az abnormális reakció, amikor a kutya szó szerint „elveszti az eszét”. Ilyenkor nem érez fájdalmat, képes kitépni magát a pórázból, vagy véresre szaggatni a testét, miközben átpréseli magát egy drótkerítésen.

Pongrácz Péter figyelmeztet: az ilyen kutyákat nem szabadna tenyésztésbe vonni, mert örökítik ezt a labilis idegrendszert. Ha azonban már a miénk egy ilyen eb, a szilveszter élet-halál kérdése lehet.

• A fizikai korlátozás: A csillapíthatatlan pánikban lévő kutyát be kell zárni. Ha kell, egy szobakennelbe vagy olyan helyiségbe, ahonnan fizikai képtelenség megszökni, és ahol nem tehet kárt magában.

  ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(132); });

• Tilos a séta: Amíg a durrogás tart, felejtsük el a sétáltatást. Még a legjámborabb, jól nevelt kutya is egyetlen másodperc alatt válhat menekülő vadállattá egy közeli robbanástól.

A menekülő kutya nem lát, nem hall, csak fut az ismeretlenbe. Amikor a pánik „köde” felszáll, és az állat észhez tér, sokszor már kilométerekre van az otthonától, egy számára idegen környezetben. Ekkor jön a második sokk: az elveszettség érzése, ami újabb rettegést szül, és drasztikusan csökkenti a hazatalálás esélyét.

ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(133); });

Kiképzés: Van-e ellenszer a „Hangbombára”?

Felmerül a kérdés: nem lehetne-e hozzászoktatni a kutyákat ehhez a zajhoz, ahogyan a rendőrkutyákat tréningezik? Bucsuházi László mesterkiképző, a Kutyaparadicsom Kutyaoktató Egyesület vezetője szerint a válasz árnyalt.

A munkakutyák kiképzése során valóban használnak lövésteszteket fegyelmező gyakorlatok közben, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a lövésállóság fejleszthető. A szilveszteri tűzijáték azonban más kategória. Ez egyfajta „hangbomba”, egy kaotikus, folyamatos és extrém erejű zajterhelés, ami még a legprofibb, legjobban képzett munkakutyák idegeit is megtépázza. Bucsuházi László úgy fogalmaz: „A szilveszteri őrület túl van azon a határon, amire tréningezni lehetne.”

A gazda felelőssége: Mit tehetünk konkrétan?

Bár létezik egy maroknyi kivétel – azok a kutyák, akik melankolikus nyugalommal vagy acélos idegrendszerrel átalusszák az egészet –, a többség segítségre szorul. És ez a segítség csakis a gazdától jöhet.

ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(134); });

A szakértők egyetértenek abban, hogy a legfontosabb: ne hagyjuk egyedül a kutyát! Ha valaki bulizni megy, gondoskodjon arról, hogy az állat biztonságos, zárt helyen legyen. De a legjobb, ha ott vagyunk mellette. Íme a mesterkiképző gyakorlati tippjei, amelyekkel emberi vigasztalás helyett valódi segítséget nyújthatunk:

1. Foglalkozzunk vele: Játsszunk, kérjünk tőle trükköket, és ha reagál, bőségesen jutalmazzuk falattal. A rágás és az evés önmagában is stresszoldó hatású.

2. Környezeti tompítás: Vonuljunk el a lakás legbelső, legcsendesebb helyiségébe.

3. Zajszűrés: Húzzuk le teljesen a redőnyöket (a fényvillanások is ijesztőek lehetnek), és hangosítsuk fel a tévét vagy a zenét. A benti, ismerős zajok segítenek elnyomni a kinti robajokat.

   ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(135); });

Miért ne adjuk panzióba?

Sokan úgy gondolják, a legjobb megoldás, ha a kutyát egy kutyapanzióba adják az ünnepekre, mondván: ott profik vigyáznak rá, és a város széli helyszín biztosan csendesebb. Bucsuházi László szerint bár igaz, hogy a külterületen kisebb lehet a zaj, és a szakemberek felügyelete biztonságot ad, érzelmi szempontból ez nem a legjobb döntés.

Gondoljunk bele: a kutya fél, a környezet idegen, és a legfontosabb biztos pont, a gazda nincs ott. Ahogy a beteg, lázas gyereket sem adjuk le a kórház portáján, hogy „majd jövök, ha meggyógyult”, úgy a rettegő kutyának is a saját otthonában, a saját gazdája mellett a legjobb – még akkor is, ha ott esetleg nagyobb a hangzavar. A mi jelenlétünk, a mi nyugalmunk az a horgony, amibe az állat kapaszkodni tud ebben a krízishelyzetben.

ezstandalone.cmd.push(function () { ezstandalone.showAds(136); });

Összegzés: Cselekedjünk tudatosan!

Szilveszterkor tehát tegyük félre az emberi érzelgősséget. Ne sajnáljuk a kutyát, hanem vezessük! Biztosítsuk fizikailag, tereljük el a figyelmét, és legyünk a nyugalom szigete a káoszban. Ezzel tehetjük a legtöbbet azért, hogy kedvencünk ép bőrrel és ép lélekkel vészelje át az év leghangosabb éjszakáját.

eredeti cikk