A kutyák néha egészen komoly „kincstárat” üzemeltetnek: eldugják a jutalomfalatot a párna alá, a takaró redőibe, vagy – ha van kert – gyorsan ásnak egy lyukat, és elrejtik a csontot. Ez elsőre viccesnek tűnik, de nem véletlen szokás: a Science Alert szerint evolúciós eredetű viselkedésről van szó, ami a kutyák őseinek túlélési stratégiáit tükrözi.
Nem apokalipszis, hanem túlélési ösztön 
A rejtegetésre irányuló viselkedés az állatvilágban általában két nagy csoportba sorolható.
Az egyik az éléskamra-felhalmozás, amikor az állat – például egy mókus – egy vagy két jól védett helyre gyűjti a táplálékot, amit később, a szűkösebb időszakban fogyaszt el.
A másik a szétszórt felhalmozás. Ilyenkor nem egyetlen „raktár” van, hanem sok apró rejtekhely: az állat több helyre osztja szét a felesleget. Ennek az az előnye, hogy ha egy versenytárs megtalál egy rejtekhelyet, attól még nem tűnik el minden. Ez a stratégia különösen gyakori a vadon élő kutyaféléknél, például rókáknál és farkasoknál.
A mai kutyákban is „bekapcsol” a régi program
A kutyák ősei vadászatból éltek, és az élelem megszerzése sokszor kiszámíthatatlan volt. Ilyen környezetben logikus lépés volt a felesleget eltenni későbbre – és ezt az ösztönt a háziasított kutyák is magukkal hozták. Vagyis amikor a kutyád elássa a csontját, nem azért, mert attól tart, hogy holnap nem kap vacsorát, hanem mert a viselkedés mélyen gyökerezik a faj múltjában.
Hogy találják meg később? Az orruk a GPS 
A kutyák a szaglásukat és a térbeli megfigyelésüket kombinálva emlékeznek arra, hová rejtettek különleges tárgyakat – például ételt, jutalomfalatot vagy játékot. Ez a „mentális térkép” + szagnyom páros sokkal erősebb, mint amit mi emberként elképzelünk.
Fontos: a rejtegetés önmagában nem azt jelenti, hogy a kutya fél attól, hogy nem fogsz neki enni adni. Ugyanakkor a cikk szerint rossz körülményeket megélt, kóbor múltú kutyáknál előfordulhat, hogy erősebben jelenik meg a bizonytalanságból fakadó „biztos ami biztos” viselkedés.
Miért gyakoribb egyes fajtáknál?
Érdekesség, hogy a szokás gyakrabban megjelenik vadászkutyáknál, például a terriereknél. Náluk a zsákmány- és „kincs”-motiváció sokszor eleve erősebb, ezért a rejtegetés is látványosabb lehet.
Mia Cobb, a Melbourne-i Egyetem kutatója szerint ha a rejtegetés problémássá válik (például a kutya túl sokat „stresszel” az ételen, vagy őrzi a rejtekhelyeket), érdemes lehet lassú etetésre szoktató, interaktív etetőjátékokat kipróbálni, amelyek lekötik a kutya figyelmét és csökkentik a felhalmozási késztetést.