Vannak kutyák, akik szeretik a havat. És vannak kutyák, akiknél a hó nem évszak, hanem életforma. Promise pontosan ilyen: amióta kölyök volt, a hó látványa valósággal bekapcsol benne valami “téli üzemmódot”. Ilyenkor rohangál, hempereg, pörög a kertben, de semmi sem hozza annyira lázba, mint a szánkózás a családjával.
A legtöbb kutya beül a szánkóba, és élvezi az utazást. Promise viszont… hát, ő a műfajt egy kicsit újraértelmezte. Amikor épp nem a gazdija, Mary mellett csúszik le a dombról, gyakran az a program, hogy önállóan tolja vagy húzza a szánkót. Mintha azt gondolná: „Oké, emberek, ha nem vagytok gyorsak, majd intézem.”
Idén viszont olyan szereplő csatlakozott a téli mókához, akire senki nem számított: Whisper, a család kíváncsi, kalandvágyó mentett cicája.
A furcsa ötlet, ami zseniálisan működött
Néhány nappal karácsony előtt Mary elment új szánkót venni Promise-nak. A boltban nézelődve egyszer csak eszébe jutott Whisper, akiről pontosan tudta: nem az a “kanapén dísznek vagyok” típusú macska. Whisper imádja a mozgást, a felfedezést, és úgy általában mindent, amihez egy átlagos cica csak annyit mondana: „köszönöm, nem kérem”.
Mary-ben ekkor megszületett egy abszolút szürreális, de nagyon szerethető gondolat:
mi lenne, ha Whispernek is lenne saját „szánkója”?
A probléma csak az volt, hogy cicaméretben nem igazán találtak megfelelőt. Aztán jött a megoldás, ami egyszerre vicces és kreatív:
vettek egy plusz macskaalmotálcát.
Igen, jól olvastad. A “litter box” új funkciót kapott: szánkó.
A cica beül… és nem tiltakozik?! 
Mary hazavitte az alomtálcát, letette Whisper elé, aki azonnal beleugrott – nyilván, mert macska, és ha valami új doboz-szerű dolog megjelenik, azt kötelező elfoglalni.
Mary ezután rácsatolt egy pórázt a tálcára. És itt jött a következő jelenet, ami olyan, mintha egy családi videóból szökött volna meg:
Promise meglátta a pórázt, és reflexből csinálta azt, amit szánkókkal szokott:
meghúzta.
Innentől kezdve a történet már lényegében magát írta: Promise boldogan vonszolta a cicát a házban, egyik szobából a másikba, mintha Whisper lenne a legtermészetesebb „utas”.
A legjobb rész pedig az, hogy Whisper szinte végig rezzenéstelen maradt. Nem pánik, nem kiugrás, nem dráma – csak egy igazi macskás “jó, akkor most ez történik” hozzáállás.
Mary szerint Whisper már amúgy is hozzászokott a mozgáshoz: tanul gördeszkázni, és gyakran Mary kabátjában utazik, ezért a ringatózás és a csúszkálás nem idegen tőle.
A játék szintet lép: irány a hó!
Promise és Whisper egyébként is sokat játszanak együtt, például kötélhúzást. De Mary, miután látta, milyen nyugodtan ül Whisper a tálcában, arra gondolt: mi lenne, ha ezt kivinnék a hóra?
Fogta a “szánkót” (azaz az alomtálcát), benne Whisperrel, és kivitte az udvarra. Letette a friss hóra… Promise pedig egy másodpercig sem gondolkodott:
megragadta a pórázt, és felhúzta Whispert a kedvenc szánkódombjára.
Ez az a pont, ahol a legtöbb gazdi egyszerre nevet és kicsit aggódik – Marynél is nagyjából ez történhetett.
A domb tetején: kutyás gondoskodás + macskás “komolyan?” 
@my_aussie_galJust kidding- no regrets Music: Jingle Bells Musician: Grand Project Site: https://pixabay.com/music/-jingle-bells-orchestra-127418/
Miután felértek a domb tetejére, Promise beállította a tálcát a lejtő szélére, mintha csak profi lenne. Aztán jött a meglepően édes rész:
-
Promise adott Whispernek pár megnyugtató nyalintást,
-
szépen a közelébe tette a pórázt,
-
majd az orrával meglökte a „szánkót”…
…és Whisper lecsúszott.
Promise pedig láthatóan extázisban volt: végre egy új szánkópartner! Whisper közben hozta a klasszikus, stoikus macskás karaktert: enyhe érdeklődés, minimális lelkesedés, és valószínűleg fejben egy folyamatos “Tesó… komolyan?” monológ.
Mary szerint Whisper elképesztően nyugodt volt. Néha – amikor Promise véletlenül kiborította – látszott rajta egy pillanatnyi “na most már elég”, de aztán fogta magát, és egyszerűen visszamászott a tálcába.
Nevetés, emlékek, és egy még erősebb barátság
Mary nem bírta ki nevetés nélkül. Promise szánkózása mindig is különleges volt számára, mert emlékeztette a korábbi, szintén hórajongó kutyájára, Secretre. De hogy most Whisper is csatlakozott, az minden várakozását felülmúlta.
A sok csúszkálás után a két “téli sportoló” végül bement a házba, és egy jó meleg alvással zárták a napot – együtt. Whisper mindössze két hetes volt, amikor megmentették, és azóta Promise-szal szoros barátságban élnek. Mary szerint a közös szánkózás még jobban összekovácsolta őket.
Van valami nagyon bájos abban, amikor egy kutya annyira imádja a havat, hogy még a macskát is “bevonja a projektbe” – a macska pedig úgy dönt: „rendben, legyen, de csak mert érdekes”.