Van, amikor egy állatos történet nem „aranyos”, hanem konkrétan mellkason vág. Ez pont ilyen.
Január 16-án két kutya szökött meg Csömörről. Két keverék, azok a tipikus „jófej, kicsit kócos, imádnivaló” fajták – a nevük Csuri és Büdi. A gazdáik pedig attól a pillanattól kezdve, hogy eltűntek, nem álltak meg: keresték őket online posztokkal, plakátokkal, meg mindennel, amit ilyenkor ember bevethet.
Ahogy teltek a napok, a remény és a félelem furcsa, szorító keverékké vált. Mert minden eltelt nappal egyre nehezebb elhinni, hogy minden rendben lesz – közben meg az ember képtelen feladni.
11 nap után jött a hívás
Tizenegy nappal később végre megszólalt a telefon. Valaki jelentkezett, hogy Fóton, egy üres, lakatlan telken láttak egy kutyát. Etetni még sikerült is, de megfogni nem – a kóborlás, a stressz, a bizonytalanság sok kutyát óvatossá tesz, pláne ennyi idő után.
A gazdák azonnal rohantak a helyszínre.
És ott jött a jelenet, amitől egyszerre könnyebbül meg az ember… és egyszerre szakad szét a szíve.
Mert igen: tényleg az egyik kutyájuk volt ott.
Csakhogy nem egyedül.
A sokkoló felfedezés: a barátja lent volt egy mély aknában
A telken találták meg azt a bizonyos mély aknát – és benne, odalent: a másik kutyát. Beleesett, és nem tudott kijutni.
A történet itt fordul át a „hogy lehet ilyen” kategóriából a „mégis van jóság a világban” mezőbe. Ugyanis a lent rekedt kutya valószínűleg nem élte volna túl, ha egyedül marad. Sem víz, sem normális élelem, hideg, sötét, kimerültség… ez egy olyan csapda, amiben napok alatt el tud fogyni az erő.
De nem volt egyedül.
A társa ugyanis – az a kutya, akit odafent láttak kódorogni – nem volt hajlandó elmenni az akna szája mellől. Ott maradt. A fagyban, a semmi közepén, egy lakatlan telken. Mintha őrséget állt volna.
És épp ez mentette meg mindkettőjüket.
Mert ha a hűséges barát nem marad ott, senki nem figyel fel a lyukra, senki nem néz bele, és a lent rekedt kutya csendben elpusztul.
A mentés: soványan, de épségben
A mentés végül sikerült. A gödörbe zuhant kutyának – minden csoda ellenére – nem lett komoly baja, „csak” brutálisan lefogyott. Az állapota alapján a hozzáértők is úgy becsülik, hogy a társa legalább több napig őrizhette őt odafent.
Pontosan megmondani nem lehet, mennyi ideig tartott ez a „szolgálat”. De a tényekből – a fogyásból, a kimerültségből, a körülményekből – egyértelmű, hogy nem egy-két óráról beszélünk. Hanem napokról. Télben. Hidegben. Kint.
Nem tudjuk, mit gondol egy kutya – de néha nagyon úgy tűnik, hogy mindent ért
Az ilyen sztoriknál mindig előjön a nagy kérdés: „vajon tényleg tudta, mit csinál?” Lehet óvatosan fogalmazni, hogy ösztön, kötődés, rutin… de őszintén? Néha az ember úgy érzi, a legjobb szó rá az, hogy barátság.
Mert ha a kutya csak „továbbmegy”, ha elindul kaját keresni és eltűnik, akkor nem találják meg a gödröt. Ha nem marad ott, ha nem ragaszkodik ahhoz az egy ponthoz, akkor vége.
És ő mégis ott maradt.
A történetet a mentők osztották meg
A sztorit – és a két barát fotóját – a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat tette közzé. Ők már a keresés korábbi szakaszában is segítettek: drónozással támogatták a kutatást, és követték az ügyet.
A végkifejlet pedig a lehető legjobb: mindkét kutya megmenekült, hazakerülhetett, és a legfontosabb, hogy együtt vannak.
Ez az a fajta történet, amitől az ember tényleg elpityeredik – nem a szomorúságtól, hanem attól, hogy ennyi nap után, ennyi esélytelenség közepén végül mégis győzött az élet.