Állat és gyermek jó barát – a kisállattartás pszichés hatásai
„Anyu, nekem mikor lehet egy kisállatom?” – hangzik el a nagy kérdés. A legtöbb család életében eljön az a pont, amikor gyermekünk egy bundás kis pajtás társaságára vágyik. Szülőként gyakran hezitálunk a döntéssel kapcsolatban, hiszen jól tudjuk, mennyi felelősséggel jár egy élőlényről való gondoskodás. Ugyanakkor rengeteg pozitív pszichés hatása is van az állattartásnak gyermekeinkre, sőt, még a nevelésben is segíthetnek. Milyen előnyökkel jár gyermekeinkre nézve az állattartás? Hogyan fejlődnek a kis kedvencek által? Cikkünkből kiderül!
Számos tanulmány rámutatott, hogy az állatok pozitív hatással vannak a gyermekek pszichológiai jóllétére. A háziállatokkal együtt nevelkedés magasabb önbecsüléshez, kognitív fejlődéshez és fejlett szociális készségekhez kapcsolódik. Hozzájárulnak a stressz csökkentéséhez, társas támaszt nyújtanak, és segítik a magányérzet csökkentését, valamint javítják a gyermekek kommunikációs képességeit. A következőkben néhány pontban összefoglaljuk, miért éri meg állatot tartani, s hogyan hat gyermekünkre, ha a kis kedvenccel együtt nő fel.
- A háziállatok hozzájárulnak a stressz csökkentéséhez
A állatok simogatása nyugtató hatással van a gyermekekre, a légzésszám és a szívverés is normalizálódik általa, ami hosszú távon jótékony hatású a gyermekek egészségére nézve. Stresszhelyzetben már önmagában az állat jelenléte is képes csökkenteni a megélt stresszérzést.
- Felelősségvállalás és önbizalom erősítés
Nem is kérdés, hogy egy háziállat nevelése nagy felelősséggel jár, ami eleinte kihívást jelent a gyermekek számára. Rájönnek, hogy a kisállat teljes mértékben kiszolgáltatott, léte a gazdájától függ. Ennek hatására
fejlődik a felelősségtudatuk és kialakul a rendszeresség szeretete.
A gyermeknek – onnantól kezdve, hogy az állat a család részévé válik – feladatává válik a folyamatos gondoskodás.
Megtapasztalják azt is, hogy a háziállatok ragaszkodásukkal, feltétlen szeretetükkel viszonozzák a gondoskodást. A gyermekek ezzel máris visszacsatolást kapnak arra vonatkozóan, hogy jó gazdiként bánnak-e kedvencükkel.
Az állatról való gondoskodás, a vele való törődés elsajátítása növeli a gyermek önértékelését, kompetenciaérzését. Azáltal, hogy gazdává válik egy gyermek, fejlődik az önbizalma, és megtapasztalhatja, hogy hatással van egy élőlény viselkedésére. Például egy kutya esetében a parancsszavakra való engedelmeskedés az énhatékonyság érzésének alapját adja.
Miután a gyermek egy biztonságos környezetben megtapasztalja, hogy képes hatást gyakorolni a környezetére, később ez a tapasztalat segítségére lehet a kortárs kapcsolatokban is.
- Nézőpontváltás és az empátia fejlődése
Gyermekkorban az úgynevezett egocentrikus gondolkodás jellemző, amely arra utal, hogy a gyermekek a világot kizárólag a saját nézőpontjukból veszik figyelembe, saját magukra összpontosítva. A nézőpontváltás képességét fokozatosan kezdik elsajátítani a gyermekek. Ezt a folyamatot előrelendítheti egy állatról való gondoskodás, amikor saját igényeit háttérbe szorítva kell ellátnia egy élőlényt.
A nézőpontváltás képességével együtt fejlődik az empátiás készségük is,
a gyermekek képesek lesznek a háziállat érzéseiben osztozni.
Például, ha a család kutyája oltást kap, a gyermek átérezve fájdalmát sírni kezd a kutya nyüszítésére.
- Feltétel nélküli elfogadás
A gyermekek pszichés jólléte szempontjából fontos a feltétel nélküli elfogadás, kis kedvencüktől pedig feltétlen szeretetet kapnak. Míg a környezet gyakran támaszt feléjük elvárásokat,
egy állat nem köti feltételekhez a szeretetét.
Minden egyes hazaérkezéskor ugyanannyira örül a gazdájának, akkor is, ha az rossz jegyet kapott vagy helytelenül viselkedett.
A gyermek kellemetlen helyzetben is fordulhat kis kedvencéhez, amikor például szidást kap a szüleitől, sarokba állítják az óvodában vagy éppen a kortársai bántják meg. Mivel számos háziállat képes az emberi érzelmek felismerésére, ennek megfelelő viselkedést produkál.
- Énkép és kommunikáció fejlődése
Azzal, hogy gyermekünk a háziállattal való interakcióknak egy sajátos módját alakítja ki, éntudatát is alakítja. Az önmonológok, melyeket a gyermekek állataikkal folytatnak, segítik az önkifejezést, a nyíltabb kommunikációt, továbbá bővítik a szókincsüket. A háziállatok kifejezetten jó hallgatóságnak bizonyulnak, akik ítélkezés nélkül végighallgatják a gyermekek élményeit, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak.
A non-verbális kommunikáció jelentőségére is felfigyelnek az állatokkal való interakciók során. Megtapasztalják, hogy olykor szavak helyett többet jelentenek a tettek.
Szülőként fontos, hogy gyermekünket bevonjuk a kisállattal kapcsolatos döntések meghozatalába, közösen megbeszélve alakítsuk ki a szokásokat, osszuk el a feladatokat. A végső felelősség persze mindig a szülőt terheli, de sokat adhatunk gyermekünknek a példamutatással, azzal, hogy felhívjuk a figyelmét az állat igényeire. Az állatról való gondoskodásnak a családot összetartó ereje is van, hiszen hasznos időtöltést biztosít minden családtag számára, miközben a gyermek fejlődését is előmozdítja.
Forrás: https://mindsetpszichologia.hu/allat-es-gyermek-jo-barat-a-kisallattartas-psziches-hatasai
The post Állat és gyermek jó barát – a kisállattartás pszichés hatásai appeared first on Szabadagazdi.
About Post Author
