Az ország összes fekete kutyáját a halálba küldte Haiti rettegett diktátora

A dinasztiaalapító Francois Duvalier 1907. április 17-én született Port-au-Prince-ben. Bár akkoriban a haiti gyerekek 90 százaléka nem részesült semmilyen oktatásban, ő békebíróként dolgozó apja révén tanulhatott. Az orvosi egyetem elvégzése után egy évig Amerikában is képezte magát, hazatérve kórházban dolgozott, amerikai támogatással a trópusi betegségek gyógyításának módjait kutatta, próbálta terjedésüket fékezni. Szegény betegeitől kapta a “Papa Doc” becenevet, amelyet uralomra jutása után hivatalosan is használt. 1946-ban a Nemzeti Közegészségügyi Szolgálat főigazgatója, 1949-ben közegészségügyi és munkaügyi miniszter lett.

Amikor 1950-ben a demokratikusan megválasztott Dumarsais Estimé elnököt megbuktatta a hadsereg, Duvalier visszatért a gyógyításhoz, és ellenzéki mozgalom szervezésébe kezdett. A mulatt elittel szemben az elnyomott fekete többség jogait hangoztatta, amiért 1954-től bujkálnia kellett. A katonák uralmának bukása után, 1957. szeptember 22-én őt választották meg az ország elnökének. Kormányzását a hadsereg létszámának növelésével kezdte, és létrehozta saját titkosrendőrségét is. A rettegett Tonton Macoute (mumusok) kegyetlenül leszámolt az elnök valós és vélt ellenségeivel, aki ellenállt, azt a hírhedt Fort Mortba (a halál erődje) zárták. Duvalier hatalmának megszilárdítására használta a helyi vudu vallást is, amelyet minden eszközzel terjesztett, vudu-papként ő maga is foglalkozott varázslással. Az országban működő nagyvállalatokat teljesen kifosztotta, a kormányzati pénzeket ellopta, mindent áthatott a korrupció.

1959-ben szívrohamot kapott, és egy időre kómába esett, lábadozása alatt jobbkeze, Clément Barbot helyettesítette. Felépülése után másfél évre rács mögé csukatta szárnysegédjét, aki kiszabadulva megkísérelte a diktátor gyerekeinek elrablását, hogy lemondásra kényszerítse az elnököt. A terv kudarcot vallott, Barbot-t elfogták és kivégezték. A hajsza alatt a vudu papok azt állították, hogy a merénylő fekete kutyává változva menekül, ezért Duvalier elrendelte az ország minden fekete kutyájának leölését. Duvalier elcsalta az 1961-es elnökválasztást, ezért az Egyesült Államok beszüntette a segélyeket, a katolikus papság zaklatása miatt a Vatikán kiközösítette. “Papa Doc” a diplomáciai elszigeteltség és a lakosság egyre rémisztőbb nyomora ellenére 1964-ben örökös elnökké tette meg magát. 1967-től egyre többen próbálkoztak uralmának megdöntésével, de nem jártak sikerrel, a diktátor végül 1971. április 22-én szívroham következtében halt meg.

A hatalmat “élethossziglani elnökként” egyetlen fia, Jean-Claude Duvalier vette át, aki tizenkilenc évesen a világ legfiatalabb államfője lett. “Baby Doc” szabadon bocsátott néhány politikai foglyot, lazított a sajtócenzúrán, és amerikai nyomásra néhány költségvetési reformot is bevezetett, ezután az Egyesült Államok újraindította a költségvetés 70 százalékát kitevő segélyezést. Érdemi változás azonban nem történt: az ifjabb Duvalier sem tűrte az ellenzéki megmozdulásokat, a névleg feloszlatott, de tovább működő Tonton Macoute rettegésben tartotta a mérhetetlen szegénységben élő lakosságot. “Baby Doc” több száz millió dolláros vagyona nagyrészt az elnöki dohánymonopóliumból származott, és míg ő a pénz elköltésével volt elfoglalva, addig anyjára bízta az adminisztratív államügyeket. 1980-ban egy dúsgazdag mulatt nőt vett feleségül, ami széles körben visszatetszést keltett, mert a lakosság többsége úgy érezte, szakított apja elitellenes politikájával. Ráadásul a közpénzből finanszírozott esküvő hárommillió dollárba került, miközben a nyomorba döntött országban rohamosan terjedt az AIDS, a sertéspestis miatt tömegével kellett levágni az állatokat.

A rezsim elleni széles körű tiltakozások azután kezdődtek, hogy II. János Pál pápa 1983 márciusi látogatása során nyíltan elítélte a diktatúrát. A tömeges zavargások 1985-től váltak rendszeressé. “Baby Doc” először csökkentette az élelmiszerárakat, átalakította a kormányt, de ez csak olaj volt a tűzre. 1986 januárjára szinte minden város utcáit elözönlötte a tüntető tömeg, mire szükségállapotot hirdetett. A diktátor csak amerikai nyomásra volt hajlandó távozni, feleségével és gyerekeivel 1986. február 7-én Párizsba repült. Franciaországban tovább élte fényűző életét, de menedékjogot nem kapott. Számláit befagyasztották, s miután 1993-ban elvált feleségétől, vagyonának nagy részét elvesztette. Haitin időközben puccs puccsot követett, a lakosság még nagyobb nyomorba süllyedt, a Duvalier család emlékét megszépítette az idő. “Baby Doc” 2011-ben, egy évvel a pusztító haiti földrengés után váratlanul hazatért, állítása szerint azért, hogy kinyilvánítsa szolidaritását nemzetével. Haitin azonnal vádat emeltek ellene a többi között korrupció, emberiesség elleni bűncselekmények, emberrablás, testi és lelki kínzás, polgári és politikai jogok megsértése miatt. Jean-Claude Duvalier mindvégig tagadta az ellene felhozott vádakat, sőt kijelentette, hogy uralmának tizenöt éve alatt az emberek viszonylag jól éltek, a történtekért nem érzett felelősséget. Ítélet nem született, mert az egykori diktátor 2014. október 4-én szívroham következtében meghalt.

mult-kor.hu