Születésüktől fogva beszélnek emberül és kutyául is
A kutyák tudatosan keresik az ember tekintetét, ha kommunikálni akarnak, míg más ebekét kerülik: ösztönösen értik és „beszélik” mindkét faj nyelvét. Egy friss magyar kutatás ennek részleteibe avat be.
A kutya és az ember kommunikációja számos apró, de annál fontosabb részletet rejt, sokukra a tudomány is még csak mostanában csodálkozik rá, hát még a laikus: elképesztő, mennyire a saját képünkre alakítottuk őket a sok évezredes tenyésztéssel. Ezzel a kérdéskörrel foglalkozik az ELTE Etológia Tanszékén működő Szenior Családi Kutya Program kutatóinak egyik legújabb tanulmánya is.
A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogyan viszonyulnak a kutyák ahhoz, ha „farkasszemet nézünk” velük, illetve milyen jellemzők befolyásolják a reakcióikat. Mielőtt azonban mutatnánk az eredményeket, nézzük az egész témát kicsit nagyobb távolságból, már csak azért is, mert jelen kísérlet is alátámasztja az alábbi megállapításokat.
Nagyon fontos a szem
A szem az emberi kommunikáció fontos eszköze, ha valaki hozzánk beszél, figyelmet, érdeklődést fejezünk ki azzal, ha a szemébe nézünk. Az ebeknél más a helyzet. Ők nagyon ritkán bámulnak mereven egymás szemébe, hiszen ez az agresszió jele, az ilyet általában verekedés követheti, amit igyekeznek elkerülni.
És itt a dolog szépsége. Az ebek kifejezetten keresik az emberrel a szemkontaktust: „figyelsz rám, mondhatom, mit akarok?” És ha a gazdi figyel, visszanéz, szóval vagy mozdulattal reagál, folytatódik a kommunikáció, már szalad is a simiért, viszi a labdáját vagy épp a vacsora időszerűségére utalva elindul a tálja felé.
Fordítva is így működik. Sokkal sikeresebben végrehajtja a parancsot, ha előtte felhívjuk a figyelmét: a nevén szólítjuk, a szemébe nézünk és csak utána utasítjuk. Sőt:
Egy korábbi kísérletben két embertől kérhettek élelmet a kutyák, pontosabban odamehettek hozzájuk »kunyerálni«, a különbség annyi volt, hogy egyiküknek be volt kötve a szeme. A kutyák inkább ahhoz a személyhez mentek, akivel fel tudták venni a szemkontaktust
– mondja a 24.hu-nak Bognár Zsófia etológus, a Szenior Családi Kutya Program munkatársa, a tanulmány első szerzője.
Kutyául és emberül
Sokat számít a tanulás és a szocializáció, de még a kevés emberi kontaktussal felnőtt kutyák is hajlamosak az ember arcára nézni. Egymás tekintetét pedig kerülik, ahogy fent már említettük. Mit jelent ez?
A hosszú szelekció hatására ösztönösen használhatják az emberi kommunikáció eszközeit, mikor velünk kommunikálnak, míg fajtársaikkal „kutya nyelven” beszélnek.
Ez látszólag ellentmond az úton-útfélen hangoztatott ökölszabálynak, miszerint ismeretlen kutyával kerüljük a szemkontaktust, mert támadást válthat ki. A megoldás, hogy a fenti megállapítás önmagában nem igaz:
Nem feltétlen tekinti agressziónak pusztán azt, hogy a szemébe nézünk, ezért sem támadást, sem menekülést nem vált ki, csak akkor, ha ezt fenyegetőnek tűnő viselkedés kíséri, péládul közelítünk felé. Ebben az esetben viszont emberek közt is ugyanez a helyzet
– jegyzi meg az etológus.
A kutyát tovább nézték
Lássuk hát az ELTE-s kutatás részleteit, ahol emberek és ebek szemből és profilból készült képeit vetítették ki a kísérletben részt vevő kutyáknak. Ők hosszabb ideig nézték fajtársaik portréját, mint az emberekét, aminek megvan az oka:
A kutya képeknek inkább a negatív érzelmi töltete váltott ki nagyobb hatást (hosszabb nézési viselkedést). Valószínűleg azért, mert a szemkontaktus a kutya-kutya interakciókban még minden bizonnyal fenyegetést jelent, ezért a partner mozgását érdemes figyelemmel követni
– magyarázza Bognár Zsófia.
Fajta és nemi különbségek
Ezután az állatokat három csoportra bontották annak alapján, hogy eredetileg milyen feladatra tenyésztették őket: emberrel vizuálisan együttműködő munkakutyák, vizuálisan nem együttműködő munkakutyák és nem munkakutyák (ide tartoztak a keverékek is). A munkakutyák első csoportjába tartozik például a border collie, ami terelés közben folyamatosan figyeli a gazda testjelzéseit, míg a második csoportba tartozik például a szibériai husky, ami pedig szánhúzás közben ezzel hiába próbálkozna. A várttal ellentétben a munkakutyák összességében hosszabb ideig figyelték a kivetített képeket, mint a nem munkakutyák, függetlenül a korábbi funkcióra való tenyésztéstől.
Az emberrel való speciális együttműködésre való szelekció feltehetően az arcok iránti figyelemnek kedvezett mindkét nemben, ez lehet az oka, hogy a nemek között csak a nem munkakutyák között találtak különbséget: a szukák hosszabban nézték a képeket, mint a kanok, ami párhuzamba állítható az emberi viselkedéssel.
A kislányok már egy éves korukban is többet néznek a szülők arcára játék közben, mint a kisfiúk, és később is jobban követik a tekintetet a nők, mint a férfiak. A nem munkakutyáknál tapasztalt hasonlóság talán azt jelenti, hogy ezek a nemi különbségek már az ember és a kutya közös ősére is jellemzőek lehettek.
Rövid fej, több figyelem
Végezetül még egy érdekes eredmény, aminek magyarázata további kutatásokat igényel majd: a rövidfejű kutyák, mint a mopsz vagy a boxer tovább nézték a képeket, mint a hosszúfejűek, például az agarak.
Ennek okát nem tudjuk, de egy korábbi kutatás alapján azt igen, hogy a fej formája befolyásolja a szemben lévő, az információ feldolgozásáért felelős sejtek eloszlását
– mondja a szakember.
A rövid fej esetén ezek az úgynevezett retinális ganglionsejtek foltszerűen oszlanak el, akárcsak az embernél: a középpontban éles képet „eredményezve”, míg a szélek elmosódnak. Hosszúfejű kutyáknál a sejtek vízszintesen futó vizuális sávot alkotnak, amely segíti a mozgás érzékelését és élesebb látást tesz lehetővé a perifériák esetében is, ám a teljes látómezőn homályosabb képet ad.
Elképzelhető, hogy a rövidfejű ebek azért nézték hosszasabban a képeket, mert részletgazdagabbnak látják azokat, míg például az agarak esetében a perifériás vizuális ingerek zavarhatják a figyelmüket. De ez egyelőre csak feltételezé
0
0
A Születésüktől fogva beszélnek emberül és kutyául is bejegyzés először 🐾-én jelent meg.
