A farkasok a kutyákhoz hasonlóan hiányolják az embert

Olvasási idő:1 Perc, 33 Másodperc

A kézzel nevelt és intenzíven szocializált felnőtt farkasok igenis képesek rá, hogy gondozójukkal szoros kapcsolatot hozzanak létre – írják a Scientific Reports folyóiratban közzétett tanulmányukban az ELTE Etológia Tanszék kutatói. A tanulmány emlékeztet: a kutya sikerességének egyik kulcsa, hogy képes szoros köteléket kialakítani a gazdájával, csakhogy az, vajon hogy alakul ki ez a fajokon átíveli kapcsolat, máig rejtély.

„A kötődés egy úgynevezett viselkedés-komplex, melynek többféle megnyilvánulási formája van. Például:

a kutyák gazdájuknál keresnek menedéket veszélyes helyzetben,
gazdájuk jelenlétében még egy új helyzetben is nyugodtabbak,
elváláskor a kutyák stressz jeleit mutatják.
Arra voltunk kíváncsiak, vajon az intenzíven szocializált, vagyis már nagyon fiatalkoruktól emberhez szoktatott farkasoknál is megjelennek-e egyes elemei a kötődésnek az ember irányába” – magyarázta Lenkei Rita, a publikáció első szerzője.

Hogy választ kapjanak a kérdésre, a kutatók kézzel nevelt farkasokat és családi kutyákat vizsgáltak. „Minket is váratlanul ért, hogy a teszt során a farkasok és a kutyák meglepően hasonlóan viselkedtek. Amíg a gondozójuk jelen volt, nyugodtabbak voltak, szaglásztak. Ám mikor elsétált, idegessé váltak, nyüszítettek és húzták a pórázt a távozó irányába” – magyarázta a tanulmány vezető szerzője, Faragó Tamás, aki elmondta, az állatok számukra ismeretlen ember esetében nem viselkedtek így.

Az eredmények egyébként azt is megmutatták, hogy a kutyák alapból sokkal jobban érdeklődnek az emberek iránt – függetlenül attól, hogy idegenről, vagy a gazdiról van szó –, ami a két faj közti genetikai különbségekre vezethető vissza. Emellett az is kiderült, hogy épp a kutyák voltak azok, akik kevésbé húzták-rángattak a pórázt, amit a kutatók annak tudnak be, hogy a gazdák már kiskoruktól kezdve tanítják kutyáiknak, hogy ne tegyék ezt.

„Fontos hangsúlyozni farkas alanyaink esetében az intenzív emberhez szoktatást, mely hiányában ezek a viselkedések egyáltalán nem jelentek volna meg. […] Ezzel együtt fontos észben tartani, hogy bár ebben a helyzetben farkas és kutya hasonlóan viselkedtek, két külön fajról van szó: a kutya nem egyszerűen egy szelíd farkas, ahogy a farkasból sem lehet házi kedvencet csinálni.”