Megfejtették a tibeti masztiff titkát
Szakértők egy csoportja azt próbálta kideríteni, hogy a nagy testű fajta miként tud boldogulni az alacsony oxigénszintű hegyvidékeken.
Az akár 70 kilogrammosra is megnövő kutyák jól ismertek hypoxiatűrő képességükről. A tibeti masztiff olyan magasságokban is jól elboldogul, ahol más fajták már elpusztulnának.
Szakértők egy csoportja az állat genomját vizsgálva magyarázatot talált az élőlény extrém képességére – írja a Live Science. A kutatók úgy gondolják, hogy a távoli múltban ez a fajta a már régóta nagy magasságok oxigénhiányos levegőjéhez adaptálódott tibeti farkasokkal keveredett, a közös leszármazottak pedig egyedi mutációkat örököltek, melyek a hemoglobin molekuláján két helyettesítő aminosavat kódolnak. A speciális génváltozatok miatt a kutyák vére is hatékonyabban képes kezelni az oxigént.
Korábbi elemezések már kimutatták, hogy az eltérő aminosavak a tibeti masztiffban és a tibeti farkasban is fellelhetőek, más rokonoknál viszont nem. A mostani tanulmányban Anthony Signore, a Nebraskai Egyetem munkatársa és csapata azt is felfedte, hogy milyen hatása van ennek az eltérően működő típusú hemoglobinnak.
Signore szerint a magas régiókban az oxigén felvétele jelenti a problémát, hiszen itt alacsonyabb az oxigénszint. A masztiffokban viszont erősebb az „oxigénmágnesként” funkcionáló hemoglobin, így tudnak alkalmazkodni a ritka levegőjű hegyi klímához.
A Megfejtették a tibeti masztiff titkát bejegyzés először 🐾-én jelent meg.