Csak pénzlehúzás lenne az évenkénti veszettség oltás?!

Olvasási idő:3 Perc, 45 Másodperc

Fajtatenyésztő egyesületek véleménye szerint fölöslegesen oltatják évente veszettség ellen a magyarországi kutyákat, Európa nagy részén ugyanis a háromévenkénti oltás van szokásban (és az is megfelelő védettséget biztosít), sőt egy uniós jogszabály is a háromévente ismétlődő vakcinázást írja elő.

Az ügy miatt már sok éve levelet írtak közigazgatási miniszternek. A levélben foglaltak szerint 2005 óta mintegy 40 milliárdot húztak ki állami közreműködéssel a magyar kutyatartók zsebéből a veszettség elleni védőoltásoknak az európaitól eltérő magyarországi oltási rendje miatt.

A fajtaklub arra hivatkozik, hogy a 2005/91/EK jogszabályt alkalmazva a háromévenkénti oltásismétlést kellett volna kötelezővé tenni, de sem a korábbi FVM, sem a jelenlegi VM nem igyekezett átültetni a magyar jogba és a gyakorlatba az uniós előírást. Sőt, az FVM szembe is ment az európai joggal: 2008-ban úgy módosította a rendeletet (164/2008. XII. 20.), hogy annak alapján a fiatal kutyákat az első életévükben kétszer kell oltani.

A levél szerint a túlvakcinázás kétszeresen is káros, hiszen az ebtulajdonosoknak fölösleges kiadást jelent, az állatok számára pedig az oltási szövődmények indokolatlanul nagy kockázatával jár. A szervezet azt kéri a minisztertől: vizsgálja ki, hogy ki a felelős az 2005 februárja óta élő uniós rendelkezés „elszabotálásáért”, és járjon közbe azért, hogy a jogszabály honosítása mielőbb megtörténjen.

A Magyar Pumi Klub az üggyel kapcsolatban lapunkat arról is tájékoztatta: az unióban használatos vakcinák gyártói maguk is a háromévenkénti oltásismétlést javasolják (az erre vonatkozó ajánlás megtalálható például a Merck honlapján), ami miatt immár például az Egyesült Államok összes tagállamában is háromévenként oltanak.

A hazai állatorvosok pedig – a szervezet állítása szerint – annak ellenére ragaszkodnak az évenkénti oltáshoz, hogy tisztában vannak annak szükségtelenségével (a Magyar Állatorvosi Kamara 2010. szeptemberi közgyűlésének jegyzőkönyve szerint Gönczi Gábor elnök a következőket mondta: „meg kell érteni, hogy – szakmailag megalapozottan – bármikor eltörölhetik az évenkénti veszettségoltási kötelezettséget”).

– A veszettség egy széleskörűen elterjedt vírusos betegség, Magyarországon sem viselkedik másképp, mint mondjuk a többi európai országban. Ugyannakkor mégis lehetnek olyan helyi sajátosságok, amelyek eltérő oltási gyakoriságot indokolnak – nyilatkozta lapunknak dr. Varga János, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar mikrobiológia és járványtan tanszékének egyetemi tanára.

A professzor szerint a kérdés évek óta szakmai viták tárgya, nemcsak nálunk, hanem minden olyan európai országban, ahol a veszettség még előfordul (a „nem előfordulás” definíciója, hogy három éven keresztül egyetlen esetet sem jelentenek – ez a helyzet például a skandináv országokban vagy az Egyesült Királyságban).

Közép-Európában a kór még jelen van, de a magyar helyzet folyamatosan javul: a 90-es években még 1300-1500 eset fordult elő évente, jelenleg ez a szám átlagosan 10 alatt van, ami miatt már a kötelező oltás elhagyása is felvetődött (mint ahogyan például Angliában sem oltanak). Az érvényben lévő szakmai ajánlás azt tartalmazza, hogy a kutyák esetében az első évben kétszer kell oltani elölt vírust tartalmazó monovalens (kizárólag a veszettség megelőzésére szolgáló) hatóanyaggal. Az első oltásra 3 hónapos korban kerül sor (előtte az oltott anyától az anyatejen át védettséget kap a kölyök), majd fél év múlva jön a második oltás – ezek biztosítják az úgynevezett alapimmunitást.

Varga szerint az a kutya, amelyik az élete első két évében az előírt rendben megkapja a három oltást, utána 2-3 évig védettnek tekinthető – ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 100 vakcinázott állatból a következő év végén 90, egy évre rá nagyjából 70, újabb egy év múlva 50 kutyában mutatható ki az immunitás. Azokban az országokban, ahol a veszettség tényleg csak elvétve fordul elő, ez a védettségi szint elegendő a vírus fékentartásához. Magyarország szempontjából a legnagyobb kockázatot az Ukrajnából és Romániából rendszeresen áttévedő veszett rókák jelentik, ezek szolgáltathatnak némi szakmai indokot – főként a keleti országrészben – az évenkénti oltásra.

A veszettség látványos visszaszorulása az uniós tagság következménye: 2004 óta kötelező a rókaállomány szájon át történő vakcinázása kihelyezett „oltóanyaggal” (a veszettség legnagyobb terjesztői a rókák – a szintén hírbe hozott denevérek között az elmúlt 20 évben két fertőzött állatot találtak). Itt jön a képbe az állam, amelynek sajátos spórolási szokásai hozzájárulnak a veszettség – és vele a pazarló oltási rend – fennmaradásához.

Az ország teljes rókaállományának vakcinázása nagyjából évi 120-140 millió forintba kerülne, ám a költségvetés csak a szükséges összeg mintegy felét biztosítja – így csupán foltokban, regionálisan vakcináznak, mindig az előző évi bejelentett esetekhez igazodva. Vagyis az állam megspórol évi 60-70 milliót, „cserébe” a kutyások kénytelenek minden évben milliárdokat elkölteni a kötelező oltásra. Pedig két-három évi, az egész országot lefedő kezelés után valószínűleg az egész hajcihőt el lehetne hagyni.