„Nem mondok le róla” – a hajléktalan férfi a kutyáját választotta a lakás és egy fontos műtét helyett
Az önkéntes központ jelenleg több ügynökséggel is megpróbál együttműködni, hogy segítsen Dickersonnak és Duude-nak otthonra lelni.
Donald Dickersonnak valóban a kutyája a legjobb barátja, és érte kész feladni mindent. „Minden nap, amikor rám néz, tudom, hogy szeretve vagyok. A Duude nevet adtam neki, mert ő a haverom. Nagyon szoros kötelék van közöttünk” – mondta Dickerson. A Fox8 szerint a páros szoros köteléke csak még erősebb lett az elmúlt hónapokban, amióta hajléktalanok lettek.
„Kitartott mellettem” – mondta a férfi, aki az utóbbi időben a nappalokat és az éjszakákat egyaránt egy erdei táborhelyen tölti az észak-karolinai Greensboróban, a kutyája társaságában. Ami azonban igazán meglepő a történetben, hogy a férfinek lehetősége lett volna rá, hogy tető kerüljön a feje fölé, de ehhez le kellett volna mondania szeretett kutyájáról. Ezért úgy döntött, inkább az otthonról mond le, hogy a kutyával lehessen.
„Már találhattam volna egy helyet, ahol lakhatok, de azt akarták, hogy adjam gondozásba a kutyámat. Ezt nem teszem meg” – mondta Dickerson, akinek, amellett, hogy hajléktalan, egészségügyi problémái is vannak. Duzzadt térde már egy ideje sok gondot okoz neki. „Sok fájdalmat okoz. Minden nap ezen a domboldalon kell fel-alá sétálnom” – magyarázta.
Dickersonnak most egy részleges térdprotézis-műtétre van szüksége, amit már hónapokkal korábban előkészítettek, de az orvosok végül azt mondták neki, hogy még várniuk kell. „Amikor az orvosok megtudták, hogy hajléktalan vagyok, azt mondták, hogy el kell halasztanunk a műtétet, amíg nem találok egy lakást, mert valakinek gondoskodnia kell rólam a műtét után.”
Dickerson azonban egyelőre nem talált olyan helyet, ahol őt és a kutyáját is szívesen látnák. De ez nem tartotta őt vissza attól, hogy még keményebben próbálkozzon. „Nem mondhatok le róla” – mondta Duude-ról, és úgy tűnik, az elhatározása végleges. Ha a műtét azt jelentené, hogy búcsút kell vennie a kutyájától, akkor hajlandó inkább a beavatkozás nélkül folytatni az életét. „Ha ez azt jelenti, hogy hajléktalan maradok, nem műthetnek meg, és továbbra is együtt kell élnem a fájdalommal, akkor megteszem, mert nem hagyom el őt.”
Lane Miller, akit rendkívül meghatott a férfi áldozata, azt mondta: „Ehhez igazán különleges személynek kell tennie, hogy többet törődjön másokkal, mint önmagával.” Miller akkor kötött barátságot Dickersonnal, miután látta őt a Wendover Avenue mentén, amikor reggelente munkába ment.
„Az elmúlt évben majdnem minden nap találkoztam ezzel a férfival. Láttam a mosolyát a maszkon keresztül, és valószínűleg ez győzött meg” – tette hozzá Miller, aki különböző szervezetekhez és ügynökségekhez fordult, abban a reményben, hogy segíthetnek Dickersonnak. „Borzasztó volt a tudat, hogy nincs hova mennie, de engedélyezték a műtétet, ezért elkezdtem keresgélni, de mindenhol falakba ütköztem” – jegyezte meg a nő.
A Volunteer Center of the Triad jelenleg más ügynökségekkel együtt azon dolgozik, hogy segítsenek Dickersonnak és Duude-nak olyan helyet találni, amit mindketten otthonuknak nevezhetnek. A férfi, aki arra vár, hogy új otthont találjon, azt mondta: „Ha Duude nem lett volna ott mellettem, valószínűleg feladtam volna. Inkább maradok továbbra is hajléktalan, és lemondok a műtétről, de róla nem mondok le.”
Egy GoFundMe oldalt is létrehoztak a páros megsegítésére.
A „Nem mondok le róla” – a hajléktalan férfi a kutyáját választotta a lakás és egy fontos műtét helyett bejegyzés először Kutyás hírek-én jelent meg.
