Zénó mindig kiszagolja a szarvasgombát
Keveset tudnak a szarvasgombáról a magyarok, pedig idehaza is jócskán fellelhető. Egy ügyes tacskó, Zénó segítségével bevetettük mi is magunkat az erdő sűrűjébe, és komoly „zsákmánnyal” tértünk haza.
A szarvasgombát Magyarországon egyfajta misztikum lengi körül. Sokan úri huncutságnak tartják, valamint rendkívül drágának, amit csak a külföldiek fogyasztanak. A Bors munkatársai felkerekedtek, és egy profi szarvasgomba-kereső, valamint a kutyája segítségével egy dunántúli erdő sűrűjében kerestük a különleges ínyencséget.
NEKEM A SZARVASGOMBA-KERESÉS TÖBB MINT HOBBI. AZONBAN AZT TUDNI KELL, HOGY EBBŐL NEHÉZ MEGÉLNI
– mondja a Borsnak a reggeli bevetés előtt Vieger Ferenc, aki rengeteg időt töltött azzal, hogy megtalálja a megfelelő erdőrészt.
– Egy kirándulás során jött az ötlet, hogy mi lenne, ha szarvasgombásznék. Elkezdtem tanítani a tacskó kutyámat, Zénót, aki vevő volt rá. Hetente többször megyünk, és többnyire sikeresek is vagyunk – újságolja Ferenc, akinek Zénó nyolc éve hű társa.
Ferenc menet közben elmondta: Magyarországon a szarvasgomba-keresés rendkívül szabályozott. Neki és a kutyának is le kellett vizsgáznia, és az erdő tulajdonosával is meg kellett egyezni.
– Most nyári szarvasgombát keresünk, és garantálom, hogy sokat fogunk találni. Ezeknek azonban szinte a száz százalékát külföldre adom el. Itthon nem keresik, nem ismerik, pedig ez is csak egy fűszer, és nem is olyan drága. A szarvasgomba szimbiózisban él a tölgyfákkal, nagyon igényli, hogy legyen körülötte víz. Elvon minden tápanyagot maga körül, még a füvet is képes „kiégetni”. A minap találtunk egy 692 grammos óriást, de volt már ennél nagyobb is – büszkélkedik, miközben Zénó rendkívül izgatottan, sorra találja a kisebb-nagyobb szarvasgombákat, és folyamatosan kapja értük a jutalomfalatokat.
Végül néhány óra alatt sikeres napot zártunk: Zénó közel egy kiló szarvasgombát szagolt ki, aminek tízezer forintokban mérhető a piaci értéke.
0
0
A Zénó mindig kiszagolja a szarvasgombát bejegyzés először -én jelent meg.
